A Travellerspoint blog

7. Brazília

levezető lazítás karneváli hangulatban

február 15.

az utazás hosszú volt, ahogy sejtettem. 6:10 kor indult a busz Santiagóba. elaludtam rajra, így bementem a végállomásig. de szerencsére volt onnan egyből busz a reptérre. ott becsekkoltam és 4 órát vártam. szerencsére ott van wifi, így a brazil dolgokat intéztem, kerestem. maga a repülés us 4 óra volt, fél óra késéssel.
Rióban busszal és 2 metróval kehet a szálláshoz jutni. ez lassabb volt mint gondoltam. 6-tól majdnem 9-ig tartott. ráadásul itt sokkal északabbra kerültem, 7-kor lemegy a nap. sötétben, 35 fokban, 89 %-is oáratartalomban teljesen zsúfolt buszon, 20 kg-os hátizsákkal... a buszon be se csukják az ajtókat, szó szerint lógnak kifele az emberek.
a metrón viszont durván hűtenek, 20-21 fok volt, nem a kegjobb váltás mikor csavarni lehet az ember pólóját.
itt annyira párás a levegő, hogy egy sima séta is elég, hogy csurom víz legyen az ember.
a metrótól még 5 perc a hostel, persze pont elkezdett szakadni az eső az utolsó 2 percben. akkor jöttem rá, hogy január 5 óta most látok először esőt. egy szemerkélést leszámítva Ushuaiaban. mázlim volt az időjárással.
zuhanyoztam és beestem az ágyba. aludni nem nagyon tudtam, a szobában nincs légkondi csak ventilátor, és éjfél után hűl csak le kint a levegő 25-26 fokra.

február 16.

6-kor ébredtem, de fél nyolcig csak neteztem, a napi programot szerveztem, buszokat néztem.
apropó buszok!!! le vagyok byűgözve, mert egyrészt minden metrómegállóban lehet kártyát kapni, ami mindenre tömegközlekedési eszközre jó. másrészt, ha nincs kártyája az embernek, akkor fizethet a sofőrnek is. mennyivel praktikusabb mint Argentinaban.
a buszozáson kívül a nyelvi problémáim is megoldódtak. nem kell már erőlködnöm, mert portugálul semmit se tudok, és nem us fogok megtanulni egy hét alatt. pláne, hogy olyan nyelv mint pl. a dán, hogy le van írva valami, de tök máshogy ejtik ki. esélytelen. annyit tudok, hogy obrigado. angolul itt se sokan beszélnek sajnos.

először vásároltam. taltam egy remek piacot. vettem mangót. 3 db volt 350 ft. de már csak 4 volt neki, odaadta mindet. vettem egy tucat kis banánt fürtben. mézédes, sokkal finomabb, mint a nagyobb fajta. gyerekkoromban volt ilyen íze a banánnak. és később is jól jött, amit nem sejtettem.
gyönyörű halakat árultak és egész olcsón. kár, hogy nem tudok itt főzni...
szóval ma gyümölcskúrát tartottam. 2 mangót ettem, 2 barackot és 5-6 kis banánt. meg 2 liter gyümölcslevet.
Copacabana strandon átsétáltam majd busszal mentem a cukorsüveg hegyhez. 2 libegővel lehet felmenni. most ünneplik a megnyitás 110. évfordulóját. izgi lehetett 1913-ban libegőzni!!
a kilátás hihetetlen, Rió hegyek, öblök és szigetek kavalkádja, nagyon látványos. visszafelé a közbenső állomástól gyalog jöttem le, az erdőben. részben érdekelt az erdő, részben geoládát kerestem.
rögtön az út elején kis majmot láttam meg egy távolabbi fán. egyből elővettem egy banánt, és a majmocskának jó szeme van, mert pillanatok alatt az ösvény korlátján volt. kibontottam a banánt és odatartottam neki. nagy örömmel kapaszkodott bele két kézzel és majszolni kezdte. apró selyemmajom, 20 centisre sem nő meg és 25 deka.
a pici banán fele elég volt neki. aztán továbbindultam nagy vidáman. majmot sem etettem még. ( vagy talán régen a koleszban...) de aztán a jókedvem alábbhagyott, amikor az aszfalt járdáról beértem a sűrűbe, és előtte volt egy tábla, higy figyeljünk a mérges kígyókra. egyből alábbhagyott a geoláda kutatási kedvem. Ausztráliában volt ilyen, ke kellett térni az ösvényről 20 métert egy ládához, és ott mindenhol kígyót vizionáltam. végül szerencsére nem találkoztam velük, meglett egy geoláda is. később egy helyen 6-8 majom jött egyszerre megenni a banán másik felét. kicsit veszekedtek is rajta. előtte még találkoztam egy lánnyal, aki felfelé ment a meredek, lépcsős ösvényen, amin én lefelé us izzadtam a meleg miatt. elmondta, hogy nem készült ide, véletlen talált rá az útra és nem akarta kihagyni. viszont semmi kajája nem volt. meglátva kezemben a félig rágott banánt negkérdezte, hogy van-e még esetleg, mert kezd rosszul lenni. úgyhogy őt is megetettem, kapott két banánt.
( ebben a pillanatban két baromi hangos új lakó jött a szobába. természetesen izraeliek.)
visszabuszoztam Ipanemába és a strandra mentem, mert egy óra sem volt a naplementéig. az egész napos gyaloglás után nagyon jó volt az óceán. kicsit barnás színű, nem olyan kékes, mint Chilében.de hullàmzás alig volt, lehetett úszni.
9-után is még sokan voltak a parton, mert ki van világítva. nagyon hangulatos a naplemente.
nem tudom, higy a Copacabana vagy Ipanema strand jobb-e, nekem egyformák voltak, homokos part. a homok színe nagyon tetszett, nagyon világos, de nem olyan fehér mint Floridában volt, és nem is olyan mint Horvátországban.
8 körül értem a hostelbe. kimostam pár ruhát mert itt van nagyobb mosdókagyló, aztán bevonultam a szobába telefonozni. most 10 óra lesz, de aludni még nem lehet. kimegyek a teraszra hátha ott elviselhetőbb.
meghallgatom Stan Getz és Astrud Gilberto örökzöldjét, ha már itt vagyok. jó a szaxofon szóló is, ajánlom mindenkinek.

https://m.youtube.com/watch?v=sEDeYwZGPbQ

február 17.

az utolsó 4 napban kicsit kemaradtam. vagy nem volt időm, vagy netem, vagy áram nem volt és nem ment a router.
most van időm, a reptéren ülök, úton hazafelé.)

úgy döntöttem hogy tovább indulok egy kis szigetre Sao Sebastiao- ra. Rióban a hétvégén irtózatos tömeg lesz és nem is feltétlenül biztonságos ilyenkor. a nagy tömeg helyett inkább a nyugalmas szigeten nézem meg a karnevált. az is befolyásolta döntésemet hogy találtam egy vendéglátót a Couchsurfing-en, ami lényegesen kellemesebb mint hostelben lakni. illetve a sziget közel van Sao Paulo hoz is ahonnan haza repülni fogok, így az odautazásom sokkal könnyebb lesz. maga a sziget nem nagy körülbelül 20 km hosszú és 10-15 km széles. ennek ellenére van rajta hét darab 1000 méternél magasabb hegycsúcs, a legmagasabb pedig 1300 körül van. csak a Nyugati partvidékét lakják a többi nem is megközelíthető autóval, hegyek és dzsungel van lényegében mindenhol. körülbelül 30 ezer lakos van ami a karnevál idején megháromszorozódik és százezer ember van a szigeten általában.
A vendéglátóim egy fiatal pár referenciák alapján nagyon jó fejek.
Rióban kora reggeli kelést követően metróval majd villamossal mentem buszpályaudvarra kipróbáltam az új villamost amit az olimpiára adtak át. a buszpályaudvaron nagy tömeg volt úgy volt hogy fél órát várnunk kell amiből másfél óra lett mert egy órát késett a busz indulása. ehhez később még összeszedett két és fél órát így összesen A hét órás utat három és fél óra késéssel sikerült megtenni. ez annyiban volt probléma hogy 5 óra helyett 9 előtt érkeztem meg tök sötétben botorkálva kellett kompot keresnem a komp után buszt és a buszról leszállva pedig a szállásomat.
maga az út nem volt izgalmas lassú volt szerencsére kényelmes és légkondicionált buszon a látnivaló pedig majdnem végig egyhangú baloldalon az óceán öblökkel ki szigetekkel jobb oldalon pedig veget nem erően hegyek, dombok, dzsungel sűrűségű erdővel. rengeteg vadon növő banánfa van kb olyan mint nálunk a szeder aki arra jár le szüretel heti.
mivel netem sem volt az úton a nagy késésről nem tudtam értesíteni a vendéglátóim at így már kicsit aggódtak értem de legalább nagy volt az öröm mikor megérkeztem. Tina és Tony korai harmincas éveikben járnak mindketten brazilok , és mindketten olasz és portugál felmenőkkel rendelkeznek tehát az európai vonalból valók. bár Tina azt mondta hogy neki van valami távoli, helyi indián őse is.
kicsit beszélgettünk, vacsoráztunk aztán 11 felé elaludtam.

február 18.

délelőtt kicsit körbesétáltunk a környéken a vendéglátóimmal. megnéztük s kikötőt strandot és a kisváros központját. délutánra és estére programjuk volt így én biciklis kirándulást terveztem. kölcsönöztem egy elektromos biciklit mert ugyanannyiba került mint a sima. később kiderült hogy nagyon jó választás volt mert a sziget legészakibb részére szerettem volna eljutni , amíg vezet az út , és odáig nagyon sok dombra kellett felmászni majd legurulni úgyhogy jól jött az elektromos rásegítés. a 30 fokos hőségben igy is megizzadtam. a kirándulás jól sikerült több kis eldugott strandot meglátogattam és lehűtöttem magam a vízben. aztán 6:00 óra körül visszaértem, leadtam a biciklit és készültem az esti karneválra. illetve foztem egy gombapörköltet nokedlivel. mivel reggel egy kus liacot us megnéztünk es nagyon finom erdei gombát vettem. a nokedli szaggató nélkül kicsit macerás volt egy kiskanállal csináltam sokkal tovább tartott és a normál méret duplája lett a nokedli de nagyon ízlett mindenkinek a kaja mint később megtudtam. mikorra vendéglátóim hazaértek a buliból nagyon megőrültek a vacsorának és nagyon nagyon ízlett nekik.
én a főzés után egyedül mentem a felvonulásra. 8:00 körül indultam el. a lakástól körülbelül 5 perc gyalog a belváros ahol a színpad fel volt állítva illetve le volt zárva az utca felvonulás számára . ahogy odaértem 8:00 óra 5 perckor ömleni kezdett a trópusi eső . mintha a zuhany alatt állna az ember olyan intenzitással. emiatt a szervezők várakozni kezdtek majd egy óra várakozás után lefújták a bulit mivel a legkisebb jele sem mutatkozott annak hogy az eső akár csak picit is alább hagyná. de az összegyűlt És egyébként már elázott tömeg erről nem nagyon vett tudomást. mármint a buli lefújásaról és egyszerűen elkezdtek táncolva felvonulni az utcán és én is csatlakoztam a tömeghez egy esernyővel. mikor a színpad elé értünk akkor a zenekar rákezdett. úgy látszik őket sem érdekelte hogy a buli le van fújva. a hangulat fergeteges volt . nagyon jó zene volt és a megállás nélkül szakadó esőben öt órán keresztül játszott a zenekar és mindenki táncolt. brazíliában a slágerek nek szinte mind van egy saját koreografált tánca Ha jól emlékszem akkor a makaréna nak is volt valami hát leginkább ahhoz hasonló 45 lépés sorozatban és aztán azt ismételgetve énekeltek és táncoltak ezeket a koreográfiákat rajtam kívül mindenki tudta hamar kiderült hogy én nem helyi lakos vagyok és a körülöttem állok elkezdték tanítgatni nekem a koreográfiákat bár nem volt közös nyelv mert ők nem beszéltek angolul én meg portugálul viszont rengeteget nevettünk részben azért mert én sokat béna stumm részben meg azért mert ők már kellemesen be voltak csiccsentve. később csatlakozott hozzájuk még egy ismerős aki négy évig Németországban élt így a német lett a közös nyelv amin keresztül tudtunk picit kommunikálni. érdekes volt brazíliában magyarként a helyiekkel németül kommunikálni. amikor olyan számot játszottak aminek nincs koreográfiája akkor szamba és bossanova lépéseket próbáltak tanítani nekem ami alapvetően nem egyszerű de zuhogó esőben egy kézzel esernyőt tartva még nehezebbnek bizonyult. hozzá kell tennem hogy egész este ingyen sör volt mivel egy szponzor rengeteg sörrel készült a több ezer emberre, ami az eső miatt talán 6- 800 embert jelenthetett. így csak oda kell menni kérni és rögtön két három doboz sört adtak ahányszor csak odament az ember. tehát szinte mindenki kívül-belül elázott rendesen. maga a brazil karneváli hangulat eleve izgalmas volt nekem de így zuhogó esőben táncoló emberek között igazán felejthetetlen élmény volt az este az esernyő ellenére természetesen úgy indultam haza két óra körül mint aki ruhástól úszott egyet a tengerben mindenem teljesen átázott gyorsan zuhanyoztam egyet és lefeküdtem aludni az eső reggel nyolcig folyamatosan zuhogott azaz 12 órán át. aminek sajnos meg is volt a következménye másnap láttuk a híradásokban hogy a sziget déli részén ahol település közvetlen A hegyek lábánál van, a lezúduló víztömeg több helyen elmosta az utat , autókat sodort a tengerbe , és házakat is megrongált.

február 19.

A délelőtt főleg pihenéssel telt ruhákat teregettem ki száradni az elálló eső után illetve végre volt időnk többet beszélgetni, még kártyáztunk is. ez jócskán belecsúszott a délutánba is így nagy programot már nem szerveztünk de elmentünk megnézni egy két helyi kiállítást. ebédre pizzát rendeltünk vacsorára pedig bablevest ígértem amihez délután be is vásároltunk mindent kivéve a babot mert azt már előző este beáztattam szerencsére volt nekik kéznél 5:00 óra körül el is kezdtem a főzést és 7:00 óra után készen állt minden a vacsorázáshoz. a bablevesnek is nagy sikere volt. közölték hogy elveszik az útlevelemet és innentől kezdve minden nap főznöm kell , nem mehetek haza. :)
illetve annyira fellelkesült ek hogy mind a két receptet le kellett írni és ezzel egy Couchsurf-ös szakácskönyvet indítottak el, amiben minden későbbi vendégüktől fognak recepteket kérni és összegyűjteni. tehát két recepttel hozzájárultam egy új szakácskönyv születéséhez.
vacsora után még lementünk megnéztük a karnevált mert az egészen keddig minden este különböző programokkal tart. de nem volt olyan jó mint a tegnapi , nem élőzene volt hanem gépi így nem túl sokáig maradtunk.

február 20.

(közben a hosszabbik repülés véget ért. leszálltunk Amszterdamban , vagyis újra európai levegőt szívok!)

az eredeti terv szerint még egy napot maradtam volna a szigeten és csak 21-én , a hazaindulásom napján utaztam volna Sao Pauloba, egyenesen a reptérre. de vendéglátóim kicsit megijesztettek hogy, ha szelesebb az idő akkor leállítják a kompokat és nem lehet elhagyni a szigetet. emiatt nem szerettem volna lekésni a repülőmet és úgy döntöttem hogy az utolsó éjszakát egy hostelben töltöm Sao Pauloban, Brazília és Dél-Amerika legnagyobb városában. A döntést gyors szervezés követte, és egy óra múlva volt foglalásom hostelbe és blabla car-os fuvarra is.
bucsut intettem Tiná ak és Tonynak akikkel jól összebarátkoztunk a közel 3 nap alatt, és fél óra buszozás meg kb ugyanannyi kompozás után megérkeztem a találkozási helyre. de az autó nem volt ott. internet híján nem tudtam megnézni, higy küldött e bármi üzenetet. nem volt más választásom mint elmenni a buszpályaudvarra es keresni egy járatot. fél óra gyaloglás után éppen jókor erkeztem, indult egy busz Sao Pauloba. veszítettem két órát, mert a busz lassabb, igy megint tök sötétben erkeztem meg a vegyes hírű metropoliszba.
egyrészt világhírű múzeumok, épületek, parkok, templomok városa Dao Paolo, másrészt a bűnözés és drogkereskedelem melegágya. az uber sofőr és a hostel recepciós egyhangúlag állította, hogy a belváros nagyon veszélyes. éjjel garantált, hogy minimum kirabolják az embert, nappal csak 50% az esélye. nyilván nem vágytam erre ezért kihagytam a centrumot. viszont a legtöbb múzeum és látványosság itt van, nem tudom kik mennek oda...
későn értem a hostelbe, csak zuhanyoztam és aludtam.

február 21

az utolsó napom is szinte teljes értékű, mert este 8-kor indult a gép Amszterdamba, vagyis 6-ig ráértem. hosszasan egyeztettem a recepcióssal, hogy hova szabad menni, és kisebb kirándulást tettem metróval.
1-2 városrészt és parkot akartam megnézni, de eléggé elszaladt az idő, reggel még vásároltam pár dolgot. így a leghíresebb park felé vettem az irányt. már a metrón feltűnt, hogy sok a fuatal, sokan közülük kifestve vagy díszes kiegészítőkkel. vagyis még valahol karnevál van. itt hetekig is eltart. kiderült, higy pont a megcélzott parkban van, igy sodródtam az árral én is. ez a karnevál más volt, hatalmas tömeg. egy pride felvonulás és a sziget fesztivál keverékére emlékeztetett, mert kamionról szólt a zene, az emberek pedig toitoi vécék sorfala között tapicskoltak a sárban . ugyanis kicsivel korábban égszakadás volt, minden elázott és kisebb helyi patakok alakultak ki, amik mellett a Berettyó elbújhat gyengébb napjaiban.
érdekes volt, de nem az én világom ezért nem maradtam sokáig. kicsit nézelődtem a oarkban aztán indulni is kellett a csomagjaimért a hostelbe. a környékén még megvacsoráztam 5 óra körül. egy kis büfé jellegű kajáldát találtam, és nagy meglepetésemre az egyik ételről kiderült, hogy pacal. méghozzá nagyon finom. ritkán eszek pacalt, nem nagy kedvencem, de ez remek volt.
metrózás és buszozás után szerencsésen megérkeztem a reptérre és a biztonsági vizsgálaton us átmentem. amiben nem nagyon bíztam, mert hoztam egy adag dulce de lece-t, ami lágy krém, és vettek már el tőlem annál szilárdabb sajtot is, mondván, hogy az folyadék/krém. de most nem volt gond. 8-kor indul a gép és 11 óra repülés után érkezek Amszterdamba.

február 22.

az út rendben volt. ode air france, vissza klm géppel utaztam. az ellátás és szórakoztatás mindkettőn jó volt. aludni nem nagyon tudtam, talán fél órát az egyik film közben. de csak megérkeztem 11 óra repülés után, és már csak két órás út van hazáig. meg még egy óra várakozás.

gond nélkül, 20 perccel a menetidő előtt érkeztünk Ferihegyre. mivel nem volt feladott csomagom, így gyorsan kijutottam és már várt a család.
25 perc múlva pedig otthon voltunk.
nagyon jó volt hazaérni, találkozni mindenkivel, már hiányoztak.
a 7 hetes úton rengeteg élménnyel gazdagodtam, országokat, városokat , embereket ismertem meg.
közel 39.000 km-t utaztam, ami nagyjából egy föld körüli út az egyenlítő közelében. ebből 31,000 repülés volt, majdnem 3000 hajózás és közel 5000 stoppos/buszos út. nagyon sok életre szóló élmény és emlék keletkezett közben. Mivel korábban már jártam Peruban és Bolíviában, így Dél-Amerika 6 országát ismertem meg eddig, az északi országok maradtak ki: Equador, Kolumbia, Venezuela, meg a kicsik, Suriname, Guayana és középen Paraguay.
Egy ilyen út után egész másként néz az ember a térképre. Ami eddig ismeretlen volt, fehér folt, és csak találgattam, hogy milyen lehet az az ország, most konkrét élmények, tájak, ételek, illatok és emberek formájában színesen és szagosan élnek az emlékezetemben. Nem ismeretlen világ többé.

Mint már sokszor, most is megtapasztaltam, hogy akármilyen szép, egzotikus, luxus, titokzatos, népszerű, sivár, titokzatos helyen is járjon az ember, a legmélyebb benyomást mindig az emberek, emberi kapcsolatok jelentik. A legtöbb emlék a barátságokból, beszélgetésekből, közös vacsorákból, főzésekből, kirándulásokból marad meg. Most is így volt.
Sok időbe, pénzbe és fáradságba kerül egy ilyen út, de minden perce megérte.
Alaposan kicsavarogtam magam.
De egy-egy ilyen hosszabb út végén mikor örömmel tér haza az ember - mert mindenütt jó, de legjobb otthon - mégis az élmények és emlékek elrendezgetése közben az egyik első felmerülő gondolat az, hogy hová utazzak legközelebb??? :)

Mert a csavargásból sosem elég, a föld hatalmas, és ezernyi érdekes hely van amit még nem látott az ember.
Akit egyszer megcsípett a travelbug, az örökre megfertőződött valószínűleg.

A végére három idézet, ami sokszor eszembe jutott.

"Járt utat a járatlanért mindig hagyd el!"

Benedek István
író, orvos/pszichiáter
Benedek Elek unokája

"Az élet nem az amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik,
és ahogyan visszaemlékszik rá, amikor elmeséli."

"Nem igaz, hogy az öregedés miatt hagyunk fel álmainkkal, hanem az álmok feladásától kezdünk el megöregedni."

Gabriel García Marquez
kolumbiai író

Posted by Bejczy-Kovács 23:50 Archived in Brazil Comments (0)

6. Chile

február 6.

rájöttem hogy Chiloé szigete se nem Patagónia se nem Andok így hát új fejezetet kezdhetek amiben a chilei élményeket szeretném feljegyezni.
mára kirándulás terveztem. 8:30 kor indult a kisbusz és 10:00 körül érkeztem meg.
mégpedig a chiloé nemzeti parkba, ahol egy túra alatt esőerdőben és tengerparti homokdűnék közt egyaránt lehet túrázni. az esőerdő persze nem trópusi hanem mérsékeltövi. olyan erdőket sorolnak ide ahol legalább 1500 mm csapadék van és emiatt az élővilág nagyon változatos és fajokban gazdag. Új-Zélandon jártam már ilyen erdőben a déli szigeten. kb. az is hasonló szélességi körön lehet szerintem. és a déli sziget keleti és nyugati oldala pont olyan mintha Argentínát és Chilét látnánk. a keleti oldal száraz félsivatagos nincsen csapadék hiszen az andok illetve Új zélandon a Déli-Alpok megállítja az esőket és azok a nyugati parton hullanak le. úgy mint chilében. a hegység egyik oldala zöld esőerdő másik oldala sárgás barnás füves síkság, pampa.
ezekre az esőerdőkre a mohák , zuzmók, zsurlók, páfrányok és egyéb örökzöldek tömeges jelenléte jellemző. lényegében mindent belepnek áthatolhatatlan dzsungelt alkotva. rátelepszenek a fákra a talajra és minden zöld tőlük. Új-Zélandon volt hogy egy napig csak mohákat és páfrányokat fotóztam egy erdőben, de mindig más fajtákat soha nem ugyanolyat , annyiféle volt.
az erdőben kiépített útvonal van legtöbb helyen, emelt szintű deszka burkolatú járdák. egyrészt azért mert sok helyen nedves lápos a talaj, másrészt pedig járhatatlanul sűrű az erdő és ha nincs kiépített járat, akkor egy két év alatt visszafoglalja a természet az ösvényt.
A trópusi esőerdők ellentétben itt nincs igazán veszély. nincsenek mérges kígyók, békák, pókok, jaguárok. van ugyan egy nagyon szép vadmacska féle de kis termetű, és az esélye annak hogy találkozzunk vele pont annyi, minthogy hiúzba botoljunk a börzsönyben. rengeteg madár van, papagájfélék , és itt megtalálható a pudu is ami a legkisebb testű őz féle, kb. egy vizsla kutya méretű.
az esőerdő után rátértem a másik ösvényre ami a tengerpartra vitt. a fák egyre kisebbek lettek, az aljnövényzet ritkult és egyszer csak a talaj átváltott homokba. a fák teljesen elmaradtak csak cserjék nőttek , és további Öt tíz perc múlva pedig már csak füves bozótos homokos terület volt.
ekkor már látni lehetett a Csendes-Óceánt aminek hangos morajlását hullámverését egész nap hallani lehetett, még kilométerekre a parttól is. először megpillantani egy kis kilátó toronyból lehetett még az erdős rész szélénél.
homokdűnék megint csak Új Zéland déli szigetére emlékeztettek, bár itt kisebbek voltak egészen laposak. közvetlen a tengerparti részen már tényleg csak fűcsomók nőnek illetve szép piros bogyós apró talajtakaró növények. ezen a részen vadlovakkal lehet találkozni. ami nem azt jelenti hogy agresszívek, hanem, hogy szabadon , vadon élnek. találkoztam is néhánnyal És egészen közel engedtek magukhoz. látszott hogy megszokták az ember jelenlétét. körülbelül három-négy méterre engedtek magukhoz és csak utána szaladtak el.
a parton körülbelül 100 méteres homokos sáv volt az apály miatt. a homokban nagyon érdekes tengeri növényeket láttam partra sodródva. úgy néztek ki mint valami földönkívüli lény kiontott belső szervei egy scifiben. besétáltam az óceánba ami persze hideg, hiszen az Antarktisz irányából érkező áramlatok hozzák a vizet, de nagyon kellemes volt térdig gázolni mert meleg idő volt ma is.
nagyon furcsa érzés belegondolni hogy a hullámzó parton túl ezer és ezer kilométeren keresztül csak óceán van. olyan hatalmas víztömeg, hogyha egész Magyarországot belepottyantanánk képzeletben , akkor az észrevétlenül eltűnne mint egy Dunába ejtett kavics. de akár egész Európát mondhatnánk, annak a területe is eltörpül az óceánhoz képest.
1833-34-ben erre is járt Charles Darwin a beagle fedélzetén híres útja során többször partra szállt chiloé szigetén. az utazása egyébként 1831 től 36 ig tartott érdekes hogy az induláskor csak 22 éves volt és az úton tett megfigyelések alapján dolgozta ki az elméletét és írta meg a fajok eredetét.
az itt töltött idő alatt egy rókafajt is felfedezett amit darwin zorronaj, vagyus Darwin róká aknhívnak a helyiek. érdekes hogy sokáig amerikai róka faj változatának tekintették és csak 1990 ben genetikai vizsgálat során bizonyították be hogy különálló faj. ( https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Darwin-pampar%C3%B3ka )

délután visszabuszoztam , pihentem kicsit és estefelé sétáltam a városban. házakat fényképeztem, közben megdöbbenve láttam hogy a tengerparton talált kiszáradt tengeri növényeket utcai standokon zöldségesek is árulják. nem tudom mit lehet vele kezdeni teljesen száraz , üres, szivacsos, szinte súlytalan. egy egész zsáknyit könnyedén fel lehet kapni belőle. majd utána ézek. lehet, hogy nem eszik meg hanem másra használják?
A házak is érdekesek a szigeten tégla házakat nem láttam fából vannak zsindely burkolatú homlokzattal nagyon vékony falszerkezetek legtöbbször szerintem szigetelés nélkül vannak jó állapotú szép házak de elég sok lepusztult szinte összedőlni készülő ház amikben laknak.
A tengerparton cölöpökre épült házak állnak amiket itt palafito-nak neveznek.
élénk színekre festik a házakat és ez a tarka cölöpház sor az egyik védjegye a szigetnek. lefotóztam egyet ami 1936 ban épült és műemlék, amiben ma is laknak.
holnap reggel indulok Észak felé, vissza a tavak és hegyek vidékére, legalábbis ezt tervezem.

február 7

úgy döntöttem hogy busszal indulok vissza a szigetről. azért mert a kompra nem lehet gyalogosnak felszállni csak autóval vagy busszal, És mert a stoppolás korán reggel bizonytalannak tűnt. a busz 7:15 kor indult nagyon kényelmes volt , majdnem fekvő helyzetben lehetett dönteni a fotel szerű üléseket. de nem voltam álmos. további problémát jelentett hogy az egész úton végig chilei lakodalmas zene szólt. A lakodalmas zenével engem ki lehet üldözni a világból. az a tipikus egyszerű szintetizátor nyekergés dobgép alappal , végig ugyanazzal a tuctuc ritmusdal. itt annyiban volt jobb a helyzet hogy ki volt egészítve némi ütősdel Kongával és timbalesekkel, bár valószínűleg azok is a szintetizátorral készültek. soha nem vártam még ennyire a megérkezést. a kompon legalább csend volt illetve a hullámzást hallgattam . aztán a szárazföldön stoppoltam tovább. a hely jó volt csak éppen közmunkás szerű emberek nyírták körülöttem a füvet meg gereblyézték. egy óra alatt majdnem 10 négyzetméterre végeztek hárman. viszont végig poroltak. mivel az út a kikötőből jött ezért nem volt állandó forgalom csak 1-1 komp beérkezésekor jött 20-30 autó és ez nagyjából 15-20 percenként zajlott. körülbelül egy óra várakozás után felvett valaki. nagyon megörültem mikor meghallottam hogy Grieg, Debussy és Pergolesi zongoradarabokat hallgat. felüdülés volt a lakodalmas zene után. nem vitt viszont messzire és nem túl jó helyen rakott ki. de viszonylag gyorsan 20 perc után fölvett egy ács tetőléceket szállított , gondoltam hogy ez se lesz hosszú fuvar. kb 15 km- t vitt amikor letért egy pici faluba. megálláskor még vett nekem egy üdítőt és egy enpanadát. nagyon rendes volt szelfit is csinált velem azt egyébként a zongorás srác is. fel voltam készülve a legrosszabbra mert ebből a faluból jó ha 10 percenként egy autó jött és azt se nagyon messzire mehetett. de szerencsém volt talán negyed óra után felvett két fiatal. a lány vezetett a srác ült az anyósülésen. mondták hogy a következő városig tudnak elvinni . ami jó mert ott legalább picivel nagyobb a forgalom de az se volt egy nagyváros. picit tudtok angolul. vezetés közben füves cigit szívtak. megkínáltak engem is. mondtam hogy egyrészt nem dohányzom másrészt hogyha szippantanék belőle akkor valószínűleg az autóból se tudnék kiszállni úgy kell neki kanalazniuk az ülésről. jót nevettek. a következő városnál kiraktak ahol az első autó felvett és körülbelül 40 kilométert vitt. de egy jó helyen, az autópályán lévő fizetőállomásnál szálltam ki , ahol minden autónak meg kell állni fizetni. itt is jó 20 percet állhattam amikor megállt egy kamion és kb. egy órán keresztül vitt. a sofőrt Juannak hívták. nem beszélt angolul. kérdezgetett hogy Magyarországon mi a fő vallás mondtam hogy római katolikus és erre azt válaszolta hogy az jó , ő pedig evangélikus. erre gyorsan mondtam hogy Magyarországon is népszerűek a protestáns vallások is, és hogy a feleségem egy egyházi kórusban énekel, a sógornőm és sógorom meg protestáns lelkészek. innentől kezdve jó barátok voltunk. mikor megálltunk, akkor szintén fizetett egy üdítőt és egy hotdogot , valamint egy főtt tojást. mondjuk a hotdog után nehezen ment le a főtt tojás magában , de nyilván egy ilyen kedves invitálást nem utasítok vissza. És legalább volt hozzá valami pikáns szósz féleség. úgyhogy a kajával ma nem volt gondom.
itt sem kellett sokat várni és fölvett egy házaspár. kiderült hogy majdnem Puconba mennek ahova készültem, mert ott laknak a közelben. beszélgettünk mindenféléről két órán keresztül. elmondták hogy egy kis kemping van a házuknál És ha akarok maradhatok ott , tudnak adni sátrat is. a férj chilei a feleség román.
így kerültem egy sátorba ma este, a Villarica vulcántól kb 20 km-re, ami a kert végéből szépen látszik.
holnap a közeli nemzeti parkban szeretnék kirándulni.

február 8.

mivel nagyon meleg volt ma , a nagy kirándulást nem erőltettem inkább tópartra mentem úszni. nem messze van Pucon városa ami az itteni turisztikai központ, tele van hotelekkel. A vulkán lábánál van lényegében, általában vezetett túrákkal fel lehet venni a vulkánba, be lehet nézni a kráterbe ahol kis szerencsével lávát is lehet látni ugyanis a villaricca Chile egyik legaktívabb vulkánja. ma is egész nap kedélyesen eregette a füstöt emiatt narancssárga fokozatú riasztás van és nem lehet felmenni a hegyre sajnos még a gázmaszkban sem. úgyhogy ezt a túrát ki kell hagynom egyébként ez az aktivitás nem azt jelenti hogy havonta kitör a vulkán. legutóbb 2015 ben és 1984 ben volt kitörés de akkor is viszonylag enyhe. a lávafolyások nem érték el a településeket. szóval nem nagyon izgul vulkán körül élő több tízezer ember. ráadásul a kitöréseket már elég jól előre is tudják jelezni megelőző kisebb földrengések miatt.
kicsit körülnéztem a városban, kerestem néhány geoládát, és elindultam a tópartra mert ott is volt egy láda. ráadásul egy teljesen eldugott helyen, elhagyatott partszakaszon. amikor megérkeztem akkor ideálisnak találtam egy fürdésre. a strandtól legalább 500 méterre volt, nagyon szép sziklás part mivel senki nem volt a közelben és nem akartam össze vizezni a fürdőgatyámat ezért úgy döntöttem hogy naturista stílusban csobbanok. a víz nagyon jó volt, először hűvös de egy két perc után már ki se akartam jönni. ennek más oka is volt... ugyanis épp hogy elúsztam egy kicsit a parttól amikor ezen a teljesen az elhagyatott helyen a szikla mögül előjött egy turistahajó körülbelül 150 emberrel. még integettek is. illetve egy ember mikrofonba beszélve előadást tartott , amiből csak annyit értettem hogy a vulkánról is beszélt többek között. jó 10 perces előadás volt aztán szerencsére elment a hajó. de megjelent két három kajakos úgyhogy maradtam még egy kicsit a vízben . amikor elmentek a kajakosok akkor meg a parton jelent meg 20-30 méternyire 5-6 fiatal akik szintén ide készültek úszni és láthatóan meglepődtek hogy már elfoglaltam a helyet. jó 10 percig ők is tanakodtak hogy mi legyen aztán visszafordultak szerencsére úgyhogy harminc negyven perc után ki tudtam jönni a vízből. nagyon jól lehűltem. megszárítom a napon aztán visszaindultam a táborhelyemre. de útközben megálltam bevásárolni mert azt terveztem hogy lecsót főzök vacsorára vendéglátóimnak. ez annyiban változott , hogy egy nappal el lett halasztva, mert ők már vendégeket vártak és pizzát sütöttek. az is nagyon finom volt, kellemesen telt az este beszélgettünk és falatoztunk.
A vendégek elmondták hogy van egy chilei szappanopera sorozat , komédia jellegű, amiben az egyik főszereplő László. mégpedig egy cigány fickó aki nagyon vicces, többek között a feleségét is eljátszotta kártyán, és a teljes neve egész pontosan László California. úgyhogy a László név emiatt a sorozat miatt eléggé közismert chilében. a film bevándorlókról szól , egyetlen szépséghibája a dolognak hogy a sorozat címe az hogy Romani vagyis Románok. ahol viszont a László név meglehetősen ismeretlen, kivéve a magyarlakta településeket.
most értettem meg, hogy egyszer mikor stoppolás közben odajött egy hajléktalan és megkínált kenyérrel, akkor miért vágta rá egyből a bemutatkozásom után hogy California. akkor nem nagyon értettem, azt hittem oda helyezte Magyarországot a térképen.

február 9.

ma közösen mentünk kirándulni. nem a legközelebbi hanem eggyel odébb lévő nemzeti parkba. egész pontosan száz kilométert autóztunk. jött az egész család, 4 fő. egy 7 éves kisfiú, 10 éves kislány , a szülők, illetve én voltam az 5. ebben a parkban egy még nagyobb vulkán van, majdnem ezer méterrel magasabb mint a Villarrica, 3750 méteres.
de a park nagy látványossága az araukaria erdő. ez a fa Chile nemzeti fája és élő őskövületnek is hívják, a dinoszauruszok idejéből fentmaradt faj, az egyik legősibb fenyőféle. egyes példányai a környéken ezer évnél is idősebbek. de ezzel nem a legöregebb fák chilében mert vannak 5000 évnél idősebb fák is az országban.
nagyon szép fa, különleges ágai levelei vannak. tényleg ilyeneket szoktak dinós könyvekben rajzolni illusztrációnak. otthon egy egy példány előfordul arborétumokban, illetve azt hiszem van szobanövény változata is.
A park is nagyon érdekes, vulkáni terület, az ösvény hol megdermedt lávafolyásokon megy keresztül, hol szürkésfekete vulkanikus homokban halad, hol pedig púder finomságú hamuban, ahol minden lépésnél mint füstfelhő száll fel a por. A megdermedt lávafolyásoknál nagyon jól lehet látni a folyékony képlékeny kőzet egykori mozgását. nagyon könnyű elképzelni hogy a most szürkés barnás hideg kőzet hogyan nézhetett ki narancssárgán, izzóan, lassan hömpölyögve.
A parkon belül a túránk célpontja egy tó volt ahol szintén a szürkés vulkanikus homok képezte a partot és ahol nagyon jót strandoltunk , illetve a fürdés után jót aludtam homokban.
ma is 30 fok volt legalább a napon úgyhogy kellően kivette belőlünk az energiát a túra és a visszafele út, ami kicsit lassabb lett forgalmi dugó miatt. 7 óra körül érkeztünk meg. gyorsan nekiálltam lecsót főzni mert már mindenki éhes volt. szerencsére egész jól sikerült, ízlett nekik. vacsora közben még beugrott két vendég egy fél órára. ők is megkóstolták , illetve ők is elmesélték nekem a filmsorozatot László California főszereplésével.
holnapra pihenést tervezek, valamelyik tóhoz megyek maximum fürdeni egyet. aztán szombaton egy nagyobb túrára készülünk .

február 10.

nyugis nap. délelőtt könyvtárban voltam netet használni, tervezni a hátralevő időt. átraktam a hazaindulásomat Sao Paolóba és vettem egy jegyet Santiago és Rió közé. 15-én megyek Brazíliába. és 21-én indulok haza.
délután kimentem az egyik tóparti strandra. jó volt a víz, senki sem volt a közelben. egy fa alatt lehevetedtem és hallgattam a hullámzást és a falevelek zizegését. kb. 10 perc után el is aludtam, 3 óra körül.
5 után ébredtem, és a part tele volt emberekkel. :)
maradtam még egy órát azt visszamentem a kempinghelyemre.
mivel erdőtüzek vannak szerte Chilében, a parkot hétvégén zárva tartják. így a kirándulás elmarad én pedig elindulok az óceán part felé. az utolsó pár napot ott töltöm, nem messze Santiagotól. Vina Del Mar-t néztem ki, két nap alatt oda lehet érni szerintem.
korán indulok, hogy ne legyen meleg amíg kigyalogolok a várisból.

február 11.

jól ment a stoppolás. egy ora gyaloglás után fél óra várakozás és fel is vett valaki. elvitt az autópályáig. ott megint egy fél órát vártam és felvett egy kamion, ami majdnem Santiagóig megy. szuper. 8 órát és közel 650 km-t utaztam a Vladimir nevű sofőrrel. nem tudott angolul de kicsit elbeszélgettünk. megkínált kenyérrel és sajttal is.
amikor kitett akkor letértem az autópályáról, nem akartam Santiagón keresztül menni, nehogy itt ragadjak.
gondoltam megyek sötétedésig aztán keresek egy hosztelt. 3 fuvarral haladtam is 60 km-t, de abban a városban nem volt hostel. még 45 percem volt sötétedésig és 12 km a következő város ka, Las Cabras. sajnos nem sikerült gyorsan fuvart szerezni, rámesteledett. busz sem jött...
9:15 körül végre felvett valaki és elhozott a várisba, sőt hostelt us jerestünk, meg egy energiaitalt us vett nekem. biztosan látta, hogy 14 órája utazok...
a hostel előtt várt két srác, elmondták hogy a tulajt várják. meg is jött a hölgy és megmutetta a szobát. az egyik bolíviai sráccal osztozok a szobán, nagyon kényelmes. a TV-ben az Indiana Jones és az elveszett frigyláda megy spanyolul.
ideje aludni, éjfél van és 7-kor kelés. holnap még 250 km-em van de kis utakon, valószínűleg rövid fuvarokkal.

február 12

jól sejtettem a kis utakat és rövid fuvarokat, csak azt felejtettem el, hogy vasárnap lesz. vagyis baromi ritka forgalom, az is nagyrészt helyi, vagy tele kocsival mennek a strandra.
6 fuvarral haladtam 80 km-t, 5 óra alatt, ami nem egy száguldás, de sok kis pueblót, falvat láttam, ahol nincs semmi lényegében. megtapasztaltam a vasárnapi életet. és halált is. mert volt vásár, focimeccs, családi rendezvény máglyával, mikrofonos prédikátor, és temetési menet is. aki felvett mind kedves és segítőkész volt, csak nem mentek messzire. volt aki kétszer vett fel, 5 km-rel arrébb, 45 perc múlva újra megláttak. volt aki miattam tett kerülőt, egy haiti néger srác. vele pl. franciául kellett beszélni. nem volt egy komplikált beszélgetés!!! volt, hogy 3-4 éves kislányok a hátsó ülésről elkezdtek sültkrumplit adogatni a számba nagy kuncogva. volt, hogy valami elektromos, utánfutós rokkantkocsival vittek 1 km-t, de egy vacak helyről egy buszmegállóba. volt, hogy dobozos kocsiban hátul, gázpalackok között, 10 percig kb. sok érdekes beszélgetés. volt egy ápoló srác ő a cividról érdeklődött. mondtam hogy a világon nekünk van a legtöbb lélegeztető gépünk. (húszszoros áron, raktárban) csak a fuvarok közötti órák, 34 fokban, hátizsákkal voltak unalmasak.
de a stoppolás ezzel véget is ért. innen buszozok a reptérre, és Brazíliában neg nem stoppolok. közel 3000 km-t utaztam a két országban stoppal és nagyon sok embert megismertem amite másként nem lett volna lehetőségem. ez a jó benne. mondjuk itt sokszor nem volt más opcióm, vagy nem volt busz, vagy komplikált, átszállásokkal, nem tudnak angolul, én nem tudom hol kell leszálnom.... zűrös.
végül 9 óra utazás után megérkeztem Viña del Mar-ba. Valparaiso -val egybeépülve Chile egyik legnagyobb oceánparti nyaralóvárosa. most kivételesen volt hostelben foglalásom. kicsit sétáltam este a parton aztán aludtam.

február 13-14

Ket napot Conconban töltöttem főleg pihenéssel. strandra mentem délután, meg a brazíliai napokat terveztem.

Mivel Chilében nemzetközi járatnál 4 órával hamarabb kell érkezni a reptérre, és a menetidő is 4 óra, így holnap egész nap utazok meg ücsörgök. este 6 körül érkezek remélhetőleg Ipanema -ba a szállásra.
még lesz idő lemenni a strandra, 3 utcányira van. állítólag Ipanema a legjobb hely Rióban mert a Copacabana zsúfolt és nem mindig tiszta. meglátjuk...
nagy izgalmak már nem lesznek (remélem). az utolsó egy hét inkább pihenés , nyaralás lesz. Kis városnézés, de a nagy tömeget el akarom kerülni, nem megyek fel a Krisztus szoborhoz szerintem, látszik az lentről is.
inkább strandokat szeretnék felfedezni a környéken. meg régebbi utcákat, hangulatos környékeket, piacokat keresek majd. ha van ilyen. lehet, hogy minden tele van turistákkal.
elvileg pont kifogom a karneváli hétvégét tehát csúcsszezon van. ez véletlen, nem tudtam mikor a visszautam idejét terveztem. a helyét meg pláne nem tudtam, hogy nem Santiagó lesz.

Posted by Bejczy-Kovács 00:59 Archived in Chile Comments (0)

5. Patagónia és az Andok

január 29

korán indul a nap, 3 órakor indul a buszom El Calafateba. sikerül időben idaérni, de a buszra nem engednek fel mert nincs belépési engedélyem Chilébe.
érdekes, hogy amikor ugyan ez az ember eladta nekem a jegyet akkor nem szólt erről. kiderül, hogy senkinek sem...
elvileg megoldható online, csak wifi megosztást kell kunyerálnom valakitől. nem túl felemelő , de sikerült.
ugyanis úgy osztották el a Tűzföldet, hogy Argentínából csak Chilén keresztül lehet újra Argentínába érni . egy kb 150 km-es teljesen lakatlan terület tartozik Chíléhez. emiatt kell 4 útlevélkezelésen átesni jó félórás várakozásokkal.
egész nap buszon vagyok, egy átszállás lesz Rio Gallagesben, 3-4 órás szünettel mert a kompozás és a határátkelések több órás bizonytalanságot jelentenek . főleg alszok. a táj végig ugyan az, füves pusztaság, pampa. meglehetősen terméketlen, bokrok is csak elvétve és a fű is csomókban, sárgán növekszik. szinte félsivatagos terület. némi változatosságot csak az ad, ha marhák, birkák vagy lámák legelésznek a több száz hektáros ranchokon. de láttam egyszer struccszerű futómadarakat is. gondolom nanduk voltak.
Rio Gallegosban sétálni mentem. Ez Santa Cruz tartomány fővárosa. 100.000 lakossal. Maga a tartomány 2.5- ször nagyobb mint Magyarország és 350.000 lakosa van. harmada majdnem a fővárosban. van viszont 5 db, a Balatonnál nagyobb tavuk, némelyik 3-4-szerese. édesvízben nincs hiány.
a város üres vasárnap, a tengerparton van kus élet a parkban. veszek egy remek hamburgert egy kioszkban és leülök egy rögtönzött rock koncertet hallgatni. 2 perc múlva már van egy barátom. Argentínaban sok a kóbor kutya.
láttam egy gyanús, SARKANY nevű boltot. rákeresek. kiderül, hogy Ricky Sarkany a tulaj és az alapító 1890-ben Árpád Sárkány, cipőkészítő volt, Budapestről.
további 5 óra a buszon. többnyire aludtam. az elején spanyolul mondták el a tudnivalókat, de a lényeget a wc használattal kapcsolatban szerintem mindenki megértette, mert nagy röhögés volt: pipi sí, kaka no!
a fél busz egyébként izraeli. minden tele van velük. letudják a lányoknak 2 fiúknak 3 év katonaságot és utána 6-12 hónapig utaznak csapatosan. kicsit zajosak, de 3 év katonaság után ki nem lenne felszabadult.
éjjel egy körül kóválygok még vagy 40 percet mert a google maps két utcával arrébb rakta a hostelt. végül egy hotel éjszakai portása igazít útba.
utàna csak az érdekel, hogy vízszintesben legyek.

január 30.
ma Argentina leghíresebb gleccseréhez kirándultam a Perito Moreno gleccserhez.
nagyon látványos mert közel lehet menni hozzá, egy tóban végződik és 40-79 m magas csipkés jégfalban ér véget. 20 emelet magas , 5 km széles, folyton mozgó, repedező jégkolosszus.
a legtöbb gleccser napi pár centit halad, ez viszont 2 métert! emiatt folyamatosan hallhatók recsegések, vízbe zuhanó tömbök robajai. hihetetlen látvány és hangzás.
itt találkozok először magyarokkal is. megláttam egy házaspárt és valamiért egyből azt gondoltam, hogy magyarok. odamentem és tényleg magyarul beszéltek. kicsit beszélgettünk aztán mindenki ment tovább.
visszafelé megnéztem még egy lagúnát a tó partján, ahol sok flamingó és más madár volt. a flamingók félősek, folyton elrepültek, így csak 15-20 méterről tudtam fotózni. ahol már elég élvezhetetlen a zoom miatt e minőség.
de voltak csirke méretű íbisz csőrű madarak, amik a főutcán csipegettek senkitől sem zavartatva...
meleg de szeles idő volt, kabátban izzadtam anélkül meg átfújt a szél
este megpróbálom kitalálni a következő pár nap programját...

január 31

arra jutottam, hogy Bariloche felé veszem az irányt. buszt már nem lehet foglalni az utolsó pillanatban, igy marad a stoppolás. bő 1400 km, két nap alatt jó esetben megtehető.
7:30 kor indulok és fél óra gyaloglás majd fél óra stoppolás után felvesz egy autó. sajnos a sofőr, Santiago, nem beszél angolul így a szerény spanyol tudásom ra hagyatkozva társalgunk. elmondja, hogy 39 éves és már van unokája ikörülbelüls. egy óra múlva két újabb stoppos áll az út szélén és Santiago fékez. felvesszük őket. kiderül hogy Maria spanyol Joachim pedig chilei és tegnap találkoztak stoppolás közben. itt ragadtak egy napja várnak ezen a helyen. emiatt meglehetősen boldogok amikor beszállnak mellém az autóba. még másfél órát utazunk Santiagoval aztán ő megérkezik mi pedig hármasban próbáljuk folytatni az utat. a 40 es számú fő úton haladunk ami Argentína legfontosabb Észak-déli összekötő útja. legendás, mint a 66-os út az USA-ban. ennek ellenére nem egy autópályát kell elképzelni jó esetben egy kétsávos otthoni főútnak megfelelő színvonal. később ez jelentősen változik majd. a forgalom zsúfoltnak nem nevezhető öt 10 percenként jön egy autó. ennek ellenére viszonylag gyorsan talán fél órán belül felvesz minket egy pickup És elvisz körülbelül 250 km t. nagy szerencse hogy egy pickup vett fel minket mert egyszer csak azt tapasztalom hogy az út megszűnik és átmegy valami köves murvás döcögős dologba. nem átmenetileg , mert jó másfél órát haladunk a murvás úton mikor végre visszavált aszfalt útra. a táj közben egyhangú. A félsivatagos pampa ameddig a szem ellát. és oersze ezon is túl. csak az állatvilág dobja fel időnként. nagyon sok az általam lámának gondolt guanaco és időnként egy egy csapat nandu is látható. azt gondoltam hogy ezek ridegen tartott farm állatok de rákérdeztem és elmondták hogy ezek bizony vadon élő állatok. más nem nagyon fordul elő itt, róka, néha egy egy puma és persze sok madár. A semmi közepén szálltunk ki tűző napsütésben és 45 perc alatt négy autót számoltunk össze. hála istennek tovább nem kellett számolni mert a negyedik felvett mindhármunkat. A csomagtartója tele volt ezért beszállni csak úgy tudtunk hogy mellettünk és rajtunk voltak a hátizsákok mozdulni sem bírtunk de nagyon örültünk ennek is. pláne mikor megtudtuk hogy egész északra megy a sofőr így a mai napra megoldódtak stoppolási gondjaink. volt időnk, sokat beszélgettünk. kiderült hogy Mária orvos Sevilla mellől származik egy kis községből ahonnan Sergio Ramos is és egy iskolába is jártak egy darabig. 6 hónapja utazik egyedül, Panamából indult, Kolumbia, Equador, Peru és mások érintésével jött Argentínába, és még 6 hónapig utazni szeretne. Joachim pedig mindössze 18 éves. én legalább 22-nek hittem, és nagyon emlékeztet Jerry Garcia ra. és veterán stoppos, 9 éves kora óta stoppol az édesanyjával illetve most már egyedül is. Perito Moreno nevű városban ők kiszállnak mennek tovább Chile felé én pedig a sofőrünkkel még közel négy órát északra. Este tízkor érkezünk meg Gobernador Costa nevű pici faluba. érdemes megnézni a térképen tényleg a semmi közepén néhány utca. aggódtam hogy milyen szállást találok de meglepően sok szobaféleség akadt errefelé. az első három helyről elküldte mert tele voltak végül 10:30 után találtunk egy egyszerű de a célnak tökéletesen megfelelő szobát ahol egy gyors zuhanyzás után rögtön el is aludtam.

február 1.

Reggel korán keltem reggeliztem egyet és 7:30 kor kezdtem a stoppolást barilochébe, ami jó 450 km innen. a forgalom gyenge volt 5-10 percenként jött egy autó viszont nagyon jó helyet találtam kényelmesen le tudtam ülni egy emlékmű talapzatára. 20 perc után megállt egy autó de nem azért hogy felvegyem hanem egy traffipax ami éppen itt akart mérni. úgyhogy szedhettem a sátorfámat jó 100 méterrel feljebb gyalogoltam és egy jóval kevésbé kényelmes helyen folytattam a stoppolást. körülbelül fél óra telt el azaz 3-4 autó amikor egy kamion megállt örömmel másztam fel a fülkébe. kiderült hogy egy Jozef nevű chilei sofőr vett fel és megy barilochén keresztül chilébe. tehát elvisz az úti célom ig. ami még hihetetlenebb volt hogy valamennyit beszélt angolul is így félig spanyolul félig angolul de egész jól el társalogtunk. sok érdekességet mesélt például hogy az első felesége egy karate edző volt gyakran megverte ok nélkül ezért egy év után egy éjszaka összecsomagolt és megszökött. mesélt az út nevezetes pontjairól is, hogy hol ütötte el egy nandut, hol látta hogy a pihenni és pisilni megálló autósok kiskutyáját hogyan viszi el egy kondorkeselyű, és hogy melyik terület Sylvester Stallone tulajdona a hegyekben. elmondta hogy 20 éve kamion ozik és ez az utolsó útja!!! holnaptól visszavonul az 5 hektáros farmjára méhészkedni . sokszor utazott sofőr társsal de most egyedül volt illetve egy idő után bemutatta a társát egy méretes pisztolyt. amikor egy benzinkúton elment fizetni megvizsgáltam közelebbről a stukkert és kiderült hogy nem igazi hanem egy Airsoft. azért az se lehet kellemes ha közelről képen lövik vele az embert.
érdekes ember volt Joseph. sofőr létére régészet és a az állatok érdekelték nagyon, de képben volt zene és filmek terén is . szerintem még nem volt 60 éves , Öt gyermeke és három unokája van négy feleségtől. persze meghívott a farmjára amikor búcsúztunk. jó négy kilométernyire rakott ki a központtól ahol ő elkanyarodott és bizony 30 fokos napsütésben nem volt nagy kedvem a Nagy hátizsákkal be gyalogolni. így megpróbáltam a stoppolás t és tíz perc után fel is vett egy srác és elvitt egészen a hostelemig. 3:00 órakor érkeztem meg ami azt jelenti hogy kb. 35 óra alatt megtettem az 1500 km t úgy, hogy volt benne egy 8 órás pihenő is, és olyan útszakaszok, ahol 40-nel lehetett haladni. igazán szerencsés!!! lezuhanyoztam pihentem egy órát és aztán kicsit körülnéztem a városban. megvacsoráztam újból lezuhanyoztam és lefeküdtem.

február 2.
úgy döntöttem hogy ma nem csinálok semmit csak pihenek illetve az interneten tervezem a következő napokat és gyűjtöm az információt. ez délelőtt sikerült is de délután két óra körül elhatároztam hogy mégis elmegyek kirándulni.
A környék gyönyörű. rengeteg hegy és különböző tó láncolata alkotja ezt az üdülő területet. hatalmas tavak erdők kirándulóhelyek. helyi busszal utaztam körülbelül egy órát olyan 35 km t. ez mindössze 150 ft ba került, persze a szokásos huzavona megvolt, keresni kellett valakit akinek volt kártyája és befizette nekem a jegyet. itt sem lehet kártyát kapni , továbbra sem értem hogy hogyan lehet a buszt normálisan használni.
de a környék kárpótolt. szép erdőben túráztam és még szebb tópartokon sétáltam. kerestem néhány geoládát is.
szeretek minden országban legalább egy két geoládát keresni amerre utazok Argentína volt a 21 ország ahol találtam geoládát. Chile lesz a következő remélhetőleg.
találtam egy érdekes helyet, az a neve, hogy Musical Camping, és klasszikus zenészek pihenőhelye, illetve konverthekyszín. gyönyörű helyen van, egy félsziget legvégén teljesen elzárva mindentől, csak a tó veszi körül. az 50-es években alapította Kalmár György oboista és építész!!!
annyira gazdag látnivalókban itt a környék mintha a 10 legszebb osztrák alpesi tavat és a körülöttük lévő hegyeket összes volnánk egy csomóba És ez csak egy rengeteg gyönyörű tó és hegyvidék közül argentínában. egyébként bariloche arról is híres hogy a második világháború után elég sok náci telepedett le itt. részben azért mert mindentől messze van, meglehetősen eldugott, másrészt azért mert tényleg nagyon hasonlít ausztriára vagy bajorország déli részére. az a legenda is él a köztudatban hogy Hitler nem halt meg Berlinben csak egy hasonmása, és ő Éva Braunn al együtt tengeralattjárón menekült argentínába. bariloche mellett éltek és valamikor a 60 as években halt meg tüdőgyulladásban. könyvek filmek írják le a történetet és a házat is mutogatják ahol elvileg éltek. ez persze csak legenda de több ismert náci tisztet találtak meg barilochében. Eric Pribke például 50 évig élt itt és a helyi német iskola igazgatója volt amíg rá nem bukkantak a 90 es években.
A háború után Juan Perón diktátor uralkodott argentínában ( Evita a férje) és ő nyíltan szimpatizált a nácikkal, még inkább az általuk összelopott arannyal. tárt karokkal fogadta a menekülő háborús bűnösöket, akiket egyébként rómából a katolikus egyház küldött. elsősorban Alois Hudal osztrák származású püspök volt felelős a nácik bújtatásáért és szöktetéséért. Róma környéki kolostorokban bújtatták évekig a németeket majd útlevelet szereztek nekik és Argentínában küldték őket. ezt a menekülési útvonalat hívták Ratline-nak, menekülő patkányokhoz hasonlítva a nácikat.( a BBC rádió honlapján van egyébként egy remek podcast sorozat Ratline címmel. ajánlom mindenkinek. az Otto von Vechterről szól, aki Galícia helytartója volt és többek között a Lvov-i ( Lemberg, Lviv) gettó létesítéséért és 400.000 ottani lengyel/ukrán megöléséért felelős. de sosem került bíróság elé. a podcastben többek között a fia is szerepel, sőt, ő a főszereplő.)
este A főutcán sétáltam hallgattam az utcai zenészeket, néztem a zsonglőöket, és megkóstoltam a híres argentin fagyit. ami finom volt de nem éreztem különbséget egy jobb otthoni fagyizóhoz képest. árban is hasonló, 1000 Ft ért kaptam két gombócot. Ami otthon három vagy négy gombócnak is megfelelne mondjuk.
ja és egy történelmi esemény is volt tegnap: életemben először fodrásznál jártam ugyanis. 48 év után, éppen 12.000 km-re otthonról jött el az ideje. gyerekkoromban anyu nyírta a hajamat felnőtt koromban meg már nem nagyon volt mit nyírni, főleg csak a szakállam. azt pedig magamnak elintézem vagy aki éppen ráér a családban segít, főleg Kata, az utóbbi időben meg Flóra is. itt viszont nincsen szakállnyíró gépem és egy hónap után ideje volt egy kicsit kurtítani. találtam is egy fodrászüzletet bementem, fél óra várakozás után sorra is kerültem és remekül levágták a szakállam, annak ellenére, hogy csak spanyolul beszéltünk. 2000 ft-be került, de semmivel semm jobb azért, mint amikor Kata nyírja le, vagy én magamnak. :)
mindenesetre most már elmondhatom hogy voltam fodrásznál , mondjuk otthon még nem , csak Argentínában.

február 3.
úgy döntöttem hogy még egy napot maradok barilochéban. kerestem egy másik hostelt, két saroknyira találtam is és bejelentkeztem oda. a szobában bepakolni csak délután lehet majd de addig úgy is Van pár dolog amit el kellene intézek. reggel kijelentkezéskor a hotelban összefutottam Lukás-sal, egy német sráccal aki Ushuaiaba szobatársam volt. megörültünk egymásnak elmeséltük az azóta eltelt egy hét eseményeit és megbeszéltük hogy este iszunk egy sört Lukas-nak az az egyik különlegessége hogy a végtagjai ra különféle feliratokat tetováltatott számomra ismeretlen okból. például olyasmit hogy "no past no future" vagy "no brain no pain". nem tudom ezek miért olyan fontosak de biztos nyomós oka lehetett rá. egyébként úgy néz ki, mint Ronaldo. főleg a whatsapp profilképe. :)
nagyon közvetlen srác. Ushuaiában a szobába belépéskor egyből elmesélte nekem hogy mit hol hogyan érdemes csinálni, merre vannak jó kirándulóhelyek , hol lehet buszjegyet kapni , hogy működik a Western union -os pénzfelvétel, milyen trükkökre kell figyelni ... lényegében fél óra alatt minden információt elmondott amit kb egy nap alatt lehetett volna összeszedni az internetről. igazán örültem neki.
átmentem a másik hostelben kicsit pihentem a szobában és megismerkedtem egy új szobatársa Lautaro val Buenos Aires ből. jót beszélgettünk aztán mindenki ment a dolgára, én konkrétan a strandra a tópartra mert nagy hőség volt. a strand elég zsúfolt volt ám az emberek 98% a parton volt ami érthető hiszen a víz jó esetben 18 fokig melegszik itt fel.
azért ebben a hőségben ha szép óvatosan bemegy az ember , megszokja , igazán jólesik a hűsítő víz . A strandon ugyanazok a csirke méretű íbisz csőrű madarak mászkáltak egyáltalán nem zavartatva magukat az egyik legalább 20 percig egy két méterre tőlem sétálgatott.
este értem vissza vacsoráztam és lautaro val együtt lesétáltunk a főutcára sörözni. Lukas végül nem jelent meg nem volt elérhető valószínűleg nem volt internet közelben. de argentin szobatársammal jót beszélgettünk bár az angol tudása elég gyenge volt. kiderült hogy van egy négyéves kisfia akivel 3 éves koráig nem találkozott. érdekes történet az anyuka 18 éves volt mikor teherbe esett és nem volt egyértelmű az apaság kérdése. lautaro kérte hogy genetikai tesztet végezzenek de a lány valamiért nem akarta és nem is tartották a kapcsolatot. aztán eltelt három év megcsinálták a tesztet kiderült hogy valóban az övé a kisfiú és azóta rendszeresen találkoznak és hétvégénként nála is van a fiú. rákérdeztem hogy nem akar e a fiú anyjával kapcsolatot de azt mondta hogy nem, mert annyira megharagudott rá amiért három évig nem végezte el a tesztet és így nem találkozhatott a fiával. ahogy tovább beszélgettünk számomra az derült ki hogy az anyuka valószínűleg rájött hogy mindenkinek de főleg a kisfiúnak az a legjobb ha a szülők együtt vannak és ezért változott meg az álláspontja a teszttel kapcsolatban is. ezt meg lehet érteni, 18 évesen még nagyon éretlen a legtöbb ember. de miután gyermeke születik több éven át gondoskodik róla elég gyökeresen meg tud változni a gondolkodása. próbáltam ezt lautaro nak is elmagyarázni mert elég kategorikusan kijelentette hogy nem ad második esélyt a lánynak. három sör és fél óra érvelésem után azt mondta hogy talán igazam van és lehet hogy mégis meg kellene próbálniuk, mert tényleg mindenkinek az lenne a legjobb. ebben maradtunk. és nagyon izgulok hogy mi fog történni. hátha pár hónap vagy év múlva kapok egy WhatsApp üzenetet arról hogy együtt van a család. nagyon örülnék neki.
A söröző és a fodrászat egy épületben van. pont A fodrászat ablaka előtt kaptunk asztalt így be tudtam integetni a fodrász lánynak aki lenyírta a szakállam. kicsit meglepődött de megismert és nevetve vissza integetett. egyébként ma a sétálóutcán összetalálkoztam a 4 hangos izraeli lánnyal is a buszról. ők is rámnevettek, megismertek.
hiába , az ember folyton ismerősökbe botlik Barilochéban. :)

február 4.

8:30 után miután megreggeliztem ki csekkoltam a hostel ból és elindultam Chile irányába az volt a terv hogy busszal elmegyek a repülőtérig ami már a városon kívül van és onnan stoppal megyek tovább. ezzel több Gond is volt . egyrészt Bariloche ban ugyan van vagy 20-30 buszjárat de nem létezik olyan térkép se a buszmegállókban se az interneten ahol látni lehetne hogy melyik járat milyen útvonalon közlekedik. nem csak én vagyok béna a helyi recepciós lány és a fejét rázta és azt mondta hogy nincs ilyen. nem könnyítik meg a buszozást. kártyát ugye nem lehet kapni, a buszok útvonala titkosított ezek szerint, és a buszmegállók 80-90% nál ki sincs írva hogy melyik busz áll meg ott. egyáltalán semmi nincs kiírva.
emiatt meg is halt a tervem . egy két buszmegállóban 20-30 percet várakoztam de nem jött megfelelő busz így elég sokat kigyalogoltam, majd megállítottam egy taxit és azzal elmentem körülbelül 10 km t ahol már Chile irányába vitt az út. ez már 11 óra körül volt 35 fokos hőség ben. ma nem csak a meleg nehezítette meg a stoppolás t hanem az hogy szinte minden helyen ahol kiraktak egy két három egy év stoppos próbálkozott nagy volt a konkurencia de csak sikerült igaz öt autó kellett hozzá hogy az úti célom hoz elérjek. nagyon rendes emberek vettek föl csak általában elég rövid szakaszon tudtak elvinni. A legizgalmasabb az utolsó szakasz volt ami a határátkelés t is tartalmazta. az argentin határ sem egyszerű ott is várakoztták az autókat aztán kapnak egy cédulát azzal a cédulával kicsit arrébb útlevél vizsgálatra kell menni utána engedik tovább az autósokat. velem nem nagyon tudtak mit kezdeni, mert gyalogos átkelővel itt még nem találkoztak, engem viszont valaki szívességből elhozott a határig mejd visszafordult mert nem Chílébe tartott. de csak átengedtek azért. de a neheze még hátra van a chilei határ. az körülbelül olyan mint amilyen a nyolcvanas években volt Romániába átmenni. hosszú várakozás mindenféle ellenőrzés és rideg hangulat. itt nyilatkozni kell arról hogy viszünk-e be bármilyen állati vagy növényi eredetű élelmiszert nyers zöldséget vagy gyümölcsöt. a nyilatkozat nem elég , minden autót át vizsgálnak és minden táskát ki ürítenek. én ugye ezt már tapasztaltam egyszer mikor chilébe léptem be úgyhogy most biztos ami biztos nyilatkozatban beírtam hogy van egy sajtos szendvicsem egy szelet paradicsommal és némi sózott pörkölt mogyoróm. ezt a túlzónak tűnő óvatosságot igazából meg lehet érteni chilében nagyon fontos az agrárium és argentínában számos olyan növény betegség van amit A világért sem szeretnének be hurcolni chilébe. akár egy két darab alma vagy zöldség magával viheti a kórokozókat ezért néznek meg mindent. ennél durvábbat csak Új-Zélandon tapasztaltam ami ugye egy szigetország és még jobban próbálják távol tartani a betegségeket , azért nem hogy állati és növényi eredetű termékeket nem lehet bevinni , de a cipő talpáról is le kell kaparni minden koszt, földet és le kell fertőtleníteni. Ha valaki visz magával sátrat azt is kibontják és minden egyes gramm földet ami esetleg ráragadt leakarítanak.
kiderült hogy jól tettem hogy bevallottam az élelmiszerei met mert az ellenőr megköszönte mindent átengedett azt mondta hogy a pörkölt mogyoró már ártalmatlan a szendvicset meg egyem meg minél hamarabb. ezt be is tartottam.
így be hát megérkeztem chilébe pontosan egy hónap utazás után elhagytam argentínát. furcsa érzés volt, lehet, hogy többé nem is jutok el ebbe az országba. ez az egy hónap sok életre szóló élményt és emléket adott, igazán megszerettem az országot és a megismert embereket.
este 9-kor érkeztem meg Osorno-ba , kerestem egy hostelt , lezuhanyoztam, lefeküdtem és elkezdtem a telefonon a levelezést és egyéb fontos dolgokat intézni , például ezt a bejegyzést diktálni. egyedül vagyok a négyágyas szobában ezt kihasználva kimostam a szennyes ruháimat és az ágyakra kiteregettem. éjfél van, azt hiszem mára befejezem.
holnap Chiloé -ba szeretnék menni, ami Chile legnagyobb szigete. nincs túl messze, de kompozni is kell.

február 5.

nem volt ma túl sok esemény. reggel egy gyors bevásárlás és indultam Castro-ba, Chiloe szigetére.
az 5-ös úton kell menni, ami a Pan-American highway része. ami a maga 30.000 kilométerével a világ leghosszabb útja.
ez már valóban autópálya, kétszer két sáv, középen elválasztva, és egy-egy keskeny leállósáv is van. érdekesség hogy chilében buszmegállók is vannak az autópályán távolsági buszoknak. és az még jobban meglepett hogy lehet biciklizni is az autópályán a leállósávban. otthon azt kommunikálják hogy a leállósávban szinte életveszélyes tartózkodni, hát itt lényegében bicikli útnak használható és nem hiszem hogy sok lenne az áldozat.
A stoppolás nem ment nagyon gyorsan de végül 3 autóval eljutottam Castroba.
szerencsére ma jobbára felhős idő volt így ritkán tűzött a nap. rövid sétával sikerült hostelt találni, bár az itteni hosztelek inkább olyan zimmer Feri jellegű magánszállások. egy kényelmes kétágyas szobát kaptam egy átlagos hostel áráért az ablakból közvetlen kilátás az öbölre. reggeli viszont sajnos nincs.
kicsit körbejártam a belvárost, felfedeztem az élelmiszer üzleteket, buszpályaudvart.
holnapra egész napos kirándulást tervezek az itteni nemzeti parkba.

Posted by Bejczy-Kovács 14:49 Archived in Argentina Comments (0)

4. A hetedik kontinensen

Utazás az Ocean Diamonddal az Antarktiszra január 19-28.

január 20
(A hajó folyamatos mozgása miatt elég nehéz a telefonon gépelni így most diktálom a szöveget elnézést ha a központozás elmarad)
hajnal háromkor arra ébredtem hogy az ágyam mozog , billeg és a falak nyikorognak. elértük tehát a nyílt vizet biztosan és innentől kezdve meg kell szokni hogy minden mozogni fog. rövid hánykolódás után sikerült vissza aludnom talán Reggel hatig aludtam. reggeli 9:00 től van de fél héttől már teát kávét és elő reggelit szervíroz. Na ezt ki is használtam és utána felmentem a fedélzetre hogy levegőzzek. elég nehéz a hajon közlekedni a folyosón úgy megy az ember hogy a bal és a jobb oldali fal között mint egy pingpong labda ide oda pattog attól függően hogy éppen merre dől a hajó. nyitottabb tereken pedig kóvályog mint egy részeg és próbál kapaszkodni mindenbe. ennek ellenére bár nem akarom elkiabálni de a tengeribetegség nem jött elő rajtam talán az is segít hogy kaptam valami gyógyszert és azt beszedtem elővigyázatosságból. sőt szinte egész nap éhes vagyok hiába van ötszöri étkezés már alig várom mindig a következő kajálást folyton éhes vagyok. persze túl sokat enni nem merek nem jó teletömni az embernek a hasát hogyha egy billegő hajón van. viszont az ellátás olyan jó hogy ezt elég nehéz megállni.
mivel egész nap vízen leszünk távol mindent szárazföldtől így azt gondoltam hogy ez egy meglehetősen unalmas nap lesz gondolkodtam hogy meg leginkább a konditerembe töltöm az időt hát hogyha ott gyorsabban múlik. ehhez képest szinte negyedóra pihenünk sem volt ma. délelőtt pingvinekről és a madarakról volt egy előadás felkészültünk arra hogy milyen fajokat láthatunk kis szerencsével délután a bálnák ról volt hasonló előadás. illetve délután arról is szó volt hogy hogyan zajlanak majd a partra szállások milyen felszerelés kell használunk. megkaptuk a vízhatlan csizmákat és a kis motoros zodiac nak nevezett gumicsónakok ban történő ki és beszállást is elmagyarázták. közben lényegében annyi szünet volt amíg étkeztünk. vacsora előtt volt még egy megbeszélés ahol meglepetésre megtudtuk hogy a holnapi nap már valószínűleg kora délután elérjük a shetland szigeteket és délután 2:00 és 3:00 körül jó idő esetén megkíséreljük az első partraszállást. azzal kapcsolatban már megnyugtattak hogy elértük az antarktiszt ugyanis ez nem csak a földrészt illetve télen a köré kapcsolódó jégpáncél t jelenti hanem az Antarktisz hoz tartozó vizeket is. ennek a területnek több meghatározása is van Van egy egyszerű az antarktiszi egyezményben meghatározott kör és van ami talán fontosabb a földrajzi meghatározása amikor Antarktisz határvonalának az tekintik ahol az antarktiszi hideg vizek találkoznak az óceán melegebb ivzével. ez már persze nem kör hanem egy nagyon tagolt vonal amin a mai napon már át hajóztunk. ezzel elmondhatom hogy Európa Ázsia Afrika Ausztrália és Óceánia Észak és Dél Amerika után eljutottam a hetedik kontinensre is.
az időjárás hála istennek nagyon kedvező a Drake átjáró ban általában erős szél nagyok a hullámok ezen a területen nincsen semmilyen földrész ami megfékezné a szelet vagy a vizek áramlását ezért itt kialakult az óceán legnagyobb és legerősebb áramlása amely az Amazonas vizhozamának 600 szorosát szállítja naponta.
de szerencsére most a szél gyenge általában 15 maximum 20 csomó körüli ez olyan 25- 35 km per órát jelent.
A hajó sebessége pedig 12-14 csomó ami 22-25 kilométer per óra. így kiszámítható hogy a nagyjából 800 km es Drake átjáró másfél nap hajózás nekünk.
A mai napon újabb szerencse ért, ez már a sokadik. a normál programok mellett ugyanis vannak egyébb extra kiegészítő lehetőségek is ilyen a tengeri kajakozás az antarktiszon való kempingezés ám ezekre korlátozott a résztvevők száma és általában hónapokra előre megtelnek. tegnapi érdeklődésemre elmondták hogy ez most is így van beteltek a helyek régen. de ma bemondták hogy felszabadult egy hely a kajakos csapatban és aki érdeklődik az menjen és jelentkezzen. ezt megtettem és úgy tűnik hogy része lehet részese lehetek a kajakos csapatnak. ami azt jelenti hogyha partraszállás oknál amennyiben az időjárás megengedi és nem nagy a szél a hullámzás mi nem gumicsónak okkal hanem kajakokkal fogunk partra szállni illetve a partraszállás előtt a part mentén lehetőségünk van túrázni felfedezni kicsit a környéket állatokat keresni körbe evezni jéghegyeket. ez persze többletköltséggel jár de azt gondolom hogy csodálatos élmény lehet egyedül egy kajak ból felfedezni az antarktiszi vizeket nem pedig egy gumi csónakban csúfolódva utazni huszadmagunkkal. A többiektől eltávolodunk egész csendes és eldugott helyekre is eljuthatunk. a 180 résztvevőből összesen 16 an tudnak így kajakozni. persze kapunk vízhatlan overált cipőt kesztyűt És fog minket is követni egy biztonsági csónak. már alig várom hogy elinduljunk.
nem esemény. általában véletlenszerűen ülünk le asztalokhoz és persze elindul a beszélgetés ki hova valósi mivel foglalkozik. kiderült hogy három amerikai és két kanadai vacsora társam lesz ma a két kanadai egy 25 év körüli srác és az édesapja volt Torontóból. elmeséltem nekik hogy van egy ismerősöm aki Kanadában élt sokáig ezen a környéken pontosabban Toronto mellett egy olyan városban ahol főként dúsgazdagok laknak és mesélt arról hogy egy elit magán iskolába jártak a gyerekei ahova szinténsok milliárdos-csemete járt. ekkor a srác rám nézett és azt kérdezte hogy ez nem véletlenül a St. Andrew iskola és nem Fockternek hívják az ismerősödet? mert neki van egy Ben Fockter nevű magyar származású nagyon jó barátja ebből az iskolából mivel ő is oda járt. majdnem leestem a székről mert valóban Fockter Vilmosnak hívják az ismerősömet és ezek szerint a fiának a barátja került mellém ma este vacsoránál. mondanám hogy kicsi a világ de azért a Budapest Toronto Antarktisz háromszög mégsem olyan apró de úgy tűnik hogy ismerősökbe azért botolhat az ember. egyébként várom azt is hogy mikor találkozok magyarokkal az úton eddig még nem volt rá alkalom amennyire tudom a hajó személyzetében sincsenek magyarok egy szerb pincér sráccal már találkoztam viszont.
fotózni ma nem nagyon volt alkalmam a fedélzetről csak a végtelen óceán és a hullámokat láttuk egész nap itt az átjáró közepén még madarakkal se nagyon találkozik az ember egy egy albatrosztól eltekintve. mindentől több száz kilométerre vagyunk bálnák és delfinek sem nagyon mozognak a környéken vagy Dél Amerika közelében vagy az Antarktisz mentén vannak ilyenkor. ennek ellenére Nagy élmény a fedélzeten lenni és nézelődni úgyhogy kihasználva a késő esti naplementét vacsora után még egy jó háromnegyedórát levegőztem és néztem a horizontot. 11:00 óra felé besötétedett és aludni mentem.

január 21.
reggeli után elmentem a kajakos expedíciós vezetőhöz a felszerelésért. nagy meglepetésemre a teljes vezető csapat, (négy fő), fogadott. elmondták, hogy látni akarták ki az a szerencsés aki bekerült a csapatba, mert ezek a helyek legalább fél évre előre betelnek mivel a kajakosok képviselik minden expedíciós csoportból az elitet, és még soha nem volt olyan, hogy valaki a hajón csatlakozzon.
megkaptam a teljes vízhatlan felszerelést. egyre jobban örülök, hogy egyedül vagyok a kabinban, mert kezd megtelni minden szekrény...
aztán rohantam a gleccserekről szóló előadásra.
elvileg utána ebédelünk és azonnal indulunk az első partraszállásra, evezésre. mert hogy sikeresen átszeltük a Drake átjárót és megérkeztünk az antarktiszra pontosabban a déli shetland sziget csoportra azon belül. azon belül pedig a parányi Barrientos szigetre.
le is horgonyoztunk. és közben itt láttam életem első és második bálnáját is.
megint sikerült alaposan beebédelni, többek között egészben sült malacból.
utána valóban be kellett öltözni teljes felszerelésbe és készültünk a kihajózásra. előtte fertőtlenítő folyadékba kellett mártani a csizmákat és ugyanezt visszaérkezéskor is megtettük. nagyon figyelnek rá hogy egyik területről a másikra nehogy bármilyen kórokozót áturcoljanak az emberek. a teljes ruházatunkat átnézték. kint a szárazföldön se leülni se letérdelni nem lehet csak a fertőtlenített csizmák érintkezhetnek a talajjal és növényzettel. ezután végre beszálltunk a zodiacokba mert a hajótól azokkal közelítjük meg a szigeteket a kajakokat magunk után vontatva és csak a partnál szállunk át. még nem értünk a parthoz amikor már mindenfelé pingvinek úszkáltak és láttuk hogy a partvidék is hemzseg tőlük. miután átszálltunk a kajakokba elindultunk partmenti túrára. közel két órát eveztünk és rengeteg pingvint láttunk illetve néhány weddell- fókát is. azek a fókák a legdélebben szaporodó emlősök ( leszámitva esetleg a kutatóállomások személyzetét) és akár 700 méteres mélységbe is képesek merülni táplálékért. kinézetre nagyon barátságosak és kíváncsiak is kikötéskor egy oda úszott közvetlenül mellém szikla tövéhez figyelt ide oda úszkált folyton visszatért mint aki barátkozni szeretne. én azért két méternél közelebb nem mentem mégiscsak 3 méteres 400-600 kilós állatról van szó. pedig nagyon jó lett volna kicsit megpaskolni.
nagyon Nagy élmény volt itt kajakozni bár itt a déli shetland szigeteknél még nincs jég És hó is csak foltokban de a táj gyönyörű. kajakozás után követtük mi is a többieket partra szálltunk és egy kis túrát tettünk a pingvin kolóniák között. két pingvin fajta költ a szigeten az egyik a chinstrap (állszíjas) a másik pedig a gentoo (szamár) pingvin. mindkettőből több száz csibét és kifejlett egyedet láttunk. nagyon érdekes hogy volt a szigeten egy darab császárpingvin is. Ami könnyen megismerhető mert kétszer olyan magas és narancssárga színű a feje és csőre. viszont ezen a területen egyáltalán nem költ valószínűleg ez a példány eltévedhetett.
sok madarat is láttunk, főleg óriáshojszákat és skua-kat, azaz rablósirályokat. a skua-k a pingvinek ragadozói, tojásokat és csibéket próbálnak ellopni.
megtudtam a vacsoránál, hogy kínai újév van, mégpedig a nyúl éve kezdődött el. ennek tiszteletére újévi vacsora volt.
holnap két kihajózás lesz, korán kezdődik a nap, 6:00 kor ébresztő. az elvással nem volt gond, itt már csendesebb a tenger, többnyire szigetek közötti védett csatornákban hajózunk.

január 22
ma találkoztam egy magyarral vagy majdnem magyarra. feltűnt hogy az expedíciós személyzet egyik tagját Justin Szabo-nak hívják. ezzel a névvel azért elég gyanús hogy valaki magyar származású. beszéltem is vele És elmondta hogy apai ágon Szabó anyai ágon Szili ő viszont Kanadában született nem is járt még Magyarországon. annyit tud magyarul hogy Nem. ez is valami.
az időjárás ma reggel is kedvező volt a szél gyenge és nem esett sem eső sem hó így nem volt akadálya hogy kihajózunk. most nem fogunk partra szállni csak kajakozunk kis szigetek öblök és jéghegyek körül merthogy a déli shetland szigetek ről megérkeztünk most már az "igazi" antarktiszra és itt már mindenhol nagyon vastag jég borítja a szárazföldet. leírhatatlan érzés itt kajakozni fotókkal sem lehet visszaadni azt a végtelen és csodálatos jeges világot ami itt fogad minket. láttunk persze pingvineket fókákat ellátogattunk egy hajóroncs hoz ami mellett éppen illegálisan egy yacht horgonyzott le, de alapvetően csak a szigetek és jéghegyek látványa volt az ami kitöltötte a mai délelőttöt.
A túra vége felé picit feltámadt a szél és elkezdett esni a hó is de nagyrészt gyönyörű viszonylag szélcsendes időnk volt. ha az időjárás kedvező marad akkor délután újabb túrát teszünk és ezúttal már partra is szállunk a kontinensen.

a délutàni túra is remek volt. közepes havazàsban eveztünk ami még szebbé tette. megintcsak jéghegyek, jégtáblák, szigetek közötti eveztünk. és persze állatok között. sikerült leopárdfókát is megfigyelni. sőt, egy jó darabig követett minket, kíváncsi volt ránk. aztán egy hatalmas elefántfókát láttunk. az semmire nem volt kiváncsi, egy sziklán aludt egész délután, néha álmosan felnézett.
ki is kötöttünk egy domboldalon lévő pingvinkolóniánál és megmásztuk a dombot.
ott is volt egy weddel-fóka, ami zavartalanul aludt egész nap, annak ellenére, higy több száz fotó készült róla.
este megismerkedtem a legénység egy részével. érdekes volt filippínó, ukrán, és a háború elől menekülő orosz srácokkal beszélgetni. az egyikük elmondta, hogy Londonban tanult orvosnak, de persze kirúgták az oroszokat, és eljött inkább Argentínába, nincs kedve meghalni az elmebeteg Putyin baromsága miatt. ezt meg is tudom érteni.
az ukránokkal vigyázni kell, folyton vodkát akarnak rendelni az embernek... én meg nem nagyon szeretem.
de náluk is nagy sikert aratott pár magyar vicc, jó volt a hangulat, ők is belejöttek a viccmesélésbe.

január 23

ma délelőtt csak kajakoztunk délután pedig partra is szálltunk. mindkétszer gyönyörű idő volt szinte semmi szél. a víz néha teljesen mozdulatlan volt olyan mint egy tükör. jéghegyek jégtáblák és kis szigetek között eveztünk. a délelőtti helyen bálnákat láttunk délután pedig inkább fókákat. nagyon izgalmas ahogy evez az ember teljes csendben nézelődik és reménykedik hogy egyszer csak felbukkan a közelben egy bálna. és amikor tényleg megtörtént akkor próbáltuk követni a kajakkal. szintén izgalmas hogy a jéghegyekről és a gleccserekről időnként mennydörgésszerű robajlással kisebb nagyobb darabok törnek le és zuhannak a tengerbe. emiatt nem is lehet túl közel evezni hozzájuk veszélyes lenne. A hópelyhekhez hasonlóan a jéghegyek is mind egyediek alakjuk színük mintázatuk mind mind más. ahogy olvadnak változik a tömegük, pozíciójuk és vonalak jelennek meg a vízszintnél ezáltal egész érdekes csíkozások jönnek létre. nagyon tetszettek.
A délutáni partraszállás az Antarktiszi félszigeten történt azon a helyen ahol a korai felfedezők és bálnavadászok kötöttek ki előszeretettel, a Charlotte öbölben. itt megint volt egy pingvin és egy fóka akik talán fotómodell pályára készülnek mert kimondottan élvezték maguk körül az emberek jövés-menésétét és egész nap nyugodtan pózoltak.
persze ha már eljutottam az Antarktiszra mindenképpen szerettem volna úszni egyet és ma erre is lehetőség volt.
lebocsátottak egy oldalsó lépcsőt és mindenkinek lehetősége volt a csobbanásra. mindenkinek biztosítottak törölközőt biztonsági kötelet és a végén egy pohár vodkát hogy felmelegedjünk. vicces volt hogy először bemondták azt hogy 4:00 órakor lesz a csobbanás aztán 20 perc múlva helyesbítettek, azt kérték hogy egy picit várjunk mert orkák vagyis gyilkos bálnák jelentek meg a hajó közelében. nem tudom hogy az orkák honnan szerezték meg az információt a csobbanásról de egész héten most először lehetett látni őket. jól informáltak. körülbelül fél óra után eltűntek és akkor indulhatott a csobbanás. a levegő egész nap nagyon kellemesen enyhe volt körülbelül 5 fokos a víz pedig nulla körüli. befagyni csak -5 foknál kezd mivel sós. nagyon jó érzés volt úszni a kristálytiszta vízben hiszen itt ezer kilométerekre nincsen semmilyen város semmilyen szennyező forrás. sokan éltek is a lehetőséggel 75-en voltunk, jó háromnegyed órát kellett sorban állnom. csinálták persze hangulatot jó zenéket játszottak elhangzott például a crazy train, a dont fear the reaper És persze a Jump. A 60-70 feletti korosztályból is sokan csobbantak. talán emiatt is ki volt készítve egy defibrillátor a biztonság kedvéért. a végén mindenki kapott egy vodkát. én kettőt, mert előző este sikerült összehaverkodni Borisszal, az étel-ital managerrel, aki rögtön rámvigyorgott és töltött egy repetát.
persze ma is nagyon finom volt a vacsora és a hideg víztől meg talán a vodkától felélénkült emberek sokáig ott maradtak. beszélgettünk boroztunk míg be nem zárt az étterem.

január 24

az időjárás sajnos megváltozott, 60-80 km-es szél fújt reggel. kajakozni ma nem tudtunk emiatt.
helyette csatlakoztunk a zodiac csónakosokhoz és partraszálltunk.
kisebb túrát tettünk a kontinensen. egy szép gleccsert néztünk meg és egy pingvin kolóniát ahol egy újabb fajta pingvinnel találkoztunk az adelie pingvinnel. arról lehet legkönnyebben megismerni hogy a másik két pingvin fajjal ellentétben nekik teljesen fekete a fejük.
egy kis menedék házikó is volt a parton ami itt történelmi helyszínnek számít. valamikor a hatvanas években három angol egyetemista végzet itt kutatásokat. itt töltöttek 10 napot majd utána rádión jelentkeztek hogy vissza indulnak de soha nem érkeztek meg. az emlékükre egy keresztet is felállítottak a parton. sajnos az Antarktisz felfedezése gyakran követelt emberéleteket is. ez nem véletlen hiszen a Föld ön az Antarktisz a legnagyobb egybefüggő érintetlen vadon.
nagyon erdekes, és nem mindenki tudja, jogy az Antarktisz a világ legnagyobb sivataga is. másfélszer akkora mint a szahara és szárazabb is. A definíció szerint azt a területet nevezzük sivatagnak, ahol az éves csapadékmennyiség nem éri el a 250 millimétert. Ennek a kitételnek maximálisan megfelel az Antarktisz, a belső részein csak 20 milliméter csapadék esik egy évben. Ezzel amúgy nem a legszárazabb része a Földnek, a perui Atacama-sivatagban évi 10 milliméter csapadék sem jön össze átlagosan, és előfordult már, hogy 40 évig nem esett.

délutánra kiderült az ég de a szél megmaradt, így megint zodiac csónakos kirándulásra mentünk. főleg jéghegyeket és kis szigeteket jártunk körül a csónakkal. sok madárfajt figyeltünk meg és persze fókákkal is találkoztunk. bálnákkal most nem, part menti sekély vizeken jártunk. de reggel a felső dekkről többet is megfigyeltem távcsővel. könnyű észrevenni őket mikor feljönnek és párafelhőt lövvellnek ki lélegzés közben.
vacsorára BBQ-t terveztek a fedélzeten. óriási szerencsére szinte teljesen derült kék ég volt napsütéssel. most először láttuk az égboltot az út során, eddig mindig felhők takarták. bár szél az volt, de kellemes 6-8 fok volt, gyönyörű hegyek, gleccserek a hajó körül, megint csak parádés ételkínálat. a vacsora után kis antarktiszi diszkó is kialakult. az expedíciós személyzet pingvin, fóka , hóember jelmezben ropta. hihetetlen volt ebben a környezetben, 50 km-es szélben, szikrázó napsütésben bulizni. szerintem senki se fogja elfelejteni .
többen is várták a naplementét, de lelomboztam őket, mert hivatalosan éjfél körül van, és 4 órakor újra felkel, de a valóságban sosem sötétedik be teljesen itt nyáron. végig csak szürkület van éjszaka.
a buli még a bárban folytatódott, de már csak beszélgetéssel, iszogatással.
éjfélkor mindenki a kabinjába vonult aludni mert 7kor ébresztő van. nekem mondjuk nem gond, 6-kor már mindig fent vagyok.

január 25

reggel újra szép időre ébredtünk itt tényleg gyakran változik a helyzet ezek szerint. szinte semmi szél sem fújt nem volt akadálya a kajakozásnak. délelőtt kajak túrára mentünk délután pedig ki is kötöttünk és megnéztünk egy korábbi antarktiszi kutatóállomást ami jelenleg múzeumként üzemel. nagyon jó volt a gyönyörű időben túrázni kihasználtuk az utolsó napot. a környező partokon szigeteken több pingvin kolóniát is láttunk és fókákat is. bálnákat viszont nem mert megint sekély partközeli vizekben eveztünk. a kutatóállomás és múzeum nagyon érdekes volt. meghagyták a korabeli berendezéseket, a rádiós szobát, a konyhát, társalgót nappalit. És persze a hálófülkét is az emeletes ágyakkal. A fürdőszoba volt talán a legérdekesebb nemcsak az egyszerűsége miatt hanem mert a leírás szerint az édesvíz hiánya miatt körülbelül nyolc-kilenc naponta tudott egy-egy ember megmosakodni. az édesvizet hótömbök megolvasztásával nyerték, de a hó szállítása megolvasztása sok munkával és energiával járt. szénnel fűtötték az állomáson a kályhákat szénnel főztek és szénnel melegítették a vizet is így spórolniuk kellett. a múzeumban járva bele tudta magát képzelni az ember a 80-100 évvel ezelőtt itt hosszú hónapokat töltő, áttelelő kutatók bőrébe. nem lehetett egyszerű dolguk. szinte folytonos sötétségben éltek és tavasztól őszig akár 6-7 hónapon keresztül semmilyen hajó nem jött az állomásra. egyetlen kapcsolatuk egy morze távírógép volt. később rádiókészülék. A konyha is érdekes volt ki volt állítva egy kutatók által készített szakácskönyv is bele lapozgattam és olyan érdekes ételeket találtam mint például a fóka agyvelő omlett. akkor persze még nem voltak védettek a fókák és a pingvinek és ez volt a legkönnyebben elérhető elsődleges táplálék.
A délutáni túra után mikor mindenki visszaérkezett a hajóra akkor felhúzták A horgonyt és elindultunk vissza Argentínába. ünnepi vacsora volt utána kvízjáték és 11 óra körül mikor a kabinba érkeztem elkezdődött a hajó folyamatos imbolygása, megérkeztünk a nyílt óceánra.

január 26
túl sok izgalmat nem vártam a mai naptól hiszen egész nap Drake átjáróban hajózunk nyílt vizeken. de kiderült, hogy tévedek.
leginkább a meteorológiai jelentés érdekelt hogy milyen erős szelet kapunk ma. szerencsénk volt nem rosszabb a helyzet mint amikor idefele jöttünk 20-25 csomónál nem lesz most sem erősebb szél várhatóan. ennek ellenére meglehetősen erős lengése volt a hajónak és amikor egy Antarktisz történeti előadásra felmentem az emeletre negyed óra után eléggé felkavarodott a gyomrom. vissza kellett jönni a kabinba lefeküdni. minél magasabban vagyunk a hajon annál nagyobb a mozgása. A délelőttöt így leginkább az ágyban töltöttem.
az ebéd megint csak kiváló volt így meglehetősen bekajáltam. a délutáni előadásokat kihagytam nem merészkedtem föl az ötödik szintre. aztán jöttek az izgalmak először egy árverés amit egy pingvineket megfigyelő kutatási Alapítvány javára rendeztek amelynek az egyik vezetője az expedíciónk ornitológusa egyben. óvatosan indult a dolog de A személyzet mestere volt annak hogy fel pörgesse a vendégeket és így elég hamar mindenki feldobott hangulatba került. ami annak is köszönhető volt hogy minden egyes licit nél megtöltötték pezsgővel a licitáló poharát és bizony a harmadik negyedik tételnél azon kaptam magam hogy én is 1000-1500 dolláros licitekre jelentkezek. persze nem akartam megnyerni a licitet, hely se nagyon van a hátizsákomban meg feleslegesen se akartam pénzt költeni de mégis jó móka volt. néha megizzadtam kicsit mikor egy üveg whiskynél 1200 dollárnál elkezdtek rámszámolni de szerencsére aztán valaki megmentett. a legizgalmasabb tétel számomra az volt hogy a licit nyertese bemehet a hajó hídjára a kapitány megmutat neki mindent és egy kis darabon A nyertes vezetheti a hajót. azt hiszem itt kétezer dollárig elmentem, de volt egy idős sebész professzor akin láttam hogy mindenképpen meg akarja nyerni úgyhogy igazából csak az árat tornáztam fel az Alapítvány számára és 2000 dollárnál kiszálltam. az öreg 2250-ért bezsákolta sikeresen. de egy-egy ilyen párharcot nagy tapsvihar, bekiabálások, buzdítások tettek izgalmassá, mindenki jól szórakozott. végül több mint ötmillió forint jött össze adományként és mindenki nagyon jól érezte magát.
a vacsora ausztrál témájú volt mivel a nemzeti ünnepük volt.
és vacsora után a klubban "open mic" est volt, vagyis barki zongorázhatott, enekelhetett, gitarozhatott.
a szemelyzet kezdte, matrózdalokkal es amerikai country slágerekkel, de aztán a vendégek is bekapcsolódtak. persze az árverés miatt is remek volt a hangulat mindenki korusban énekelt. sajnáltam, hogy Kata nincs itt, mert legalább lett volna egy jó énekes is. persze a hangulat volt a lényeg, nem a produkció tökéletessége. ezen az alapon gondoltam megmutatom a magyar virtust, hagy szokják, és két dal erejéig felmentem a rivaldafénybe. az énekhez kértem segítséget, nekem epp elég volt a 8-10 akkordos tudásommal a kíséretet szolgáltatni gitáron. ezért amerikai örökzöldeket játszottam a Bad moon rising-ot es a Knocking on heavens door-t. mondjuk a személyzet már nem volt szomjas es nem nagyon tudták a versszakokat követni, de a közönség támogató tapsott adott a végén.
végül tehát egy unalmasnak ígérkező nap izgalmas és szórakoztató élményeivel tértem nyugovóra.

január 27
az utolsó nap mar tényleg nyugis volt.
kiértünk a Drake-átjáróból, elcsendesedett a felszín.
a felszerelés leadása, az utolsó partraszállás logisztikájának megbeszélése és a fotók megosztása történt, meg persze a búcsúzás. a kapitány koktélopartival búcsúzott, a személyzet pedig egy díszvacsorával, ahol a homártól a Wellington steak-ig minden volt. este egy záróbuli táncpartival.
kicsit szomorkás volt a hangulat mivel végéhez ért a kaland, de alapvetően mindenki nagyon hálás volt a csapatnak és időjárásnak hogy lehetővé tették ezt a tényleg leírhatatlan és csodálatos élményekkel teli utat a világ leghatalmasabb érintetlen vadonjába. még ha csak parányi részletét is láttuk a kontinensnyi déli-jégvilágnak, mindenki úgy távozott, hogy egy életre önkéntes nagykövetévé vált az Antarktisznak. részese lett egy családnak amely figyeli a kontinens érintetlenségének és tisztaságának megőrzését, és hirdeti a természet, állatvilág itt megjelenő páratlan szépségét.
tényleg azzal az érzéssel búcsúztunk egymástól, hogy egy nagy család tagjai lettünk a közösen átélt élmények révén.

Posted by Bejczy-Kovács 19:31 Archived in Antarctica Comments (0)

3. Ushuaia - Tierra del Fuego

A tuzfoldon, a vilag vegen januar 15. - 19.

januar 15.
este 5 orkor indult a gepem es 9 elott ertem Ushuaia-ba. Ami a legdelebben fekvo varos - legalabbis az altalunk ismert univerzumban. Ugy is nevezik, hogy Fin Del Mundo - a vilag vege. Buenos Airestol 3000 km-re van. az Antarktisz 1200 km, a deli sark 4000.
Kb 80.000 lakosa van es nyaron 15-20 fok kozotti a homerseklet jo esetben. Rossze esetben esos, 10 fok koruli is lehet.
van meg delebbre eso telepules is, Puerto Williams, de 1868 lakosaval csak falucskanak nevezheto.
9-kor erkeztem es szallast kellett meg talalnom. szerencsere 10-kor megy le a nap igy vilagosban indultam el hostelt keresni. januar a nyari csucsszzon itt is es a legtobb hely tele is volt. de a 4. hostelnel szerencsem volt es akadt hely. a szobaba belepve egy nemet srac fel oran belul ellatott minden szukseges informacioval, mit, hol , mennyiert lehet es erdemes itt megnezni. ugy dontottem, hogy masnap egy gleccserturat teszek es ennek a tudataban el is aludtam.

januar 16.
A varoshoz legozelebb eso Martial gleccsert indultam el megmaszni reggeli utan. Busszal lehetett volna menni 4-5 megallot, de sajnos a buszhoz kartya kell, ami nem volt nekem. Gondoltam majd veszek reggel, de nem sikerult. Kesobb megtudtam, hogy ilyen kartyat nem lehet kapni, a turista informacios irodaban a holgy elmeselte, hogy amikor o elhagyta a sajatjat, akkor egy honapot kellett varnia egy uj kartyara mert Buenos airesbol kuldik es korlatozott a mennyisege a gyartasnak. Eleg furcsa, hogy 3000 km-rol kuldenek egy kartyat. Es, hogy egy turistanak eselye sincs buszozni. Csak ha megker valakit, hogy fizesse ki neki a kartyajaval...
masik problemam az volt, hogy kb 1.5 deci vizem volt. de nem tudtam venni mert 9 elott semmi sincs nyitva. de gondoltam, hogy szomjanhalni nem gleccseren szoktak - ami vizbol van - ugyhogy nem idegeskedtem.
Kigyalogoltem a varosbol es a gleccserthez vezeto uton elovettem a 20 eve porosodo stoppos ismereteimet. Eleg hamar felvett valaki es elvitt a sipalya aljahoz, ami a gleccserhez vezeto ut kiindulopontja. Megsporoltam 1.5 ora gyaloglast.
Maga a tura nem tul nehez, szep erdos, kesobb kopar sziklas terepen vezet. A felső szakasz a Fuji megmászására emlékeztetett a merrfek éd gyakran morzsalékos kőzettel. Kicsit lejjebb volt pár szép mohás-zuzmós terület. Nagyon szeretem a mohákat és páfrányokat. Egyszer egész nap ilyen növényeket fotóztam Új -Zélandon, és nem volt két egyforma fajta köztük. 1.5 ora alatt a gleccserhez lehet erni ami sikerult is. Egy keveset setaltam a gleccsert fedo hoban is. Fentrol nagyon szep kilatas nyilik a Beagle-csatornara (ami Darwin hajojarol kapta a nevet) aminek a tuloldala mar Chile, illetve a varosra is. itt a havas reszen tortent egy kis "baleset". szulesi fajdalmakhoz hasonlo hasgorcsok kisereteben ram jott a (ne szepitsuk) cifrafosas... nem szoktam kavezni de a reggelihez csak az volt es a gyomrom igy reagalt. nem akarok a reszletekbe belemenni - plane nem fotomelleklettel - a lenyeg, hogy kierdemeltem feltehetoleg a vilag legdelibb varosanak gleccseren elsokent urito magyar turista cimet!
es jo macskahoz hasonloan elastam a hoba a reggeli maradvanyait.
Mikor visszaertem a hostelbe meg csak du. 2 ora volt es meg 8 ora nappali vilagossag volt a napbol hatra. elhataroztam, hogy elmegyek a vilag legdelibb postahivatalahoz is, ami egy kis bode a tengerparton, tenyleg a vilag vegen, messze a varostol.
megint sikerult stoppal megtennem a kb 15 km-es utat - illetve reszben busszal, mert valaki lehuzta nekem a kartyajat. nagyon szep helyen van a posta, egy stegen a tengerparton, de sajnos 4:30-kor bezart en meg 5 utan ertem oda. Ez meglepett, mert minden nyitva van 7-8-9-ig itt.
azert fotozkodni lehetett egyet - egy nagyon csalodott koreai sraccal fotoztuk egymast kolcsonosen. o ugyanis csak ezert fizetett be egy buszos utra... mivel a posta meg delebbre van mint a varos, igy ez az a hely aminel delebbre mar tenyleg nem lehet menni - hajo nelkul.
Aztan stoppal visszamentem a varosba es a hostelba. erdekes, hogy svajciak vettek fel lakoautoval. a sajat kocsijukat kuldtek ide - egy honap hajoval - es azzal utazgatnak.
(nap kozben volt szerencsem renault dusterben is utazni. a dacia tulajoknak mondom, hogy ugye otthon szokas mondani, hogy a dacia az majdnem renault - hat itt a majdnem az elhagyhato. a sondero es a duster is renault gyarban keszul braziliaban. sot a dusternak van egy pickup valtozata is, nem is nez ki rosszul. rengeteg renault es fiat van Argentinaban ezek a legnepszerubb markak. jo uzletet csinalnak itt a franciak meg az olaszok. peugeot, citroen, ford es toyota is akad rendesen, sok chevrolet, jopar szamomra noname kinai auto, par koreai, es audi, merci, bmw ritkan.)

januar 17.
nemi izolmlazzal ebredtem es kicsit pihenos napot tervztem. egy busszal es hajoval kombinalt kirandulasra mentem ami egy apro szigeten lako pingvinkoloniat latogatott meg. szep volt az ut is, hegyek es erdok kozott, de a hajozas meg jobban tetszett. kb 45 percet mentunk motorcsonakkal mire megerkeztunk. a hajo szo szerint kifutott a partra (gumitomlo a hajo teste) es a pingvinek nagy erdeklodessel fogadtak. tenyleg karnyujtasnyira mereszkedtek - de nem volt szabad megerinteni oket, gondolom nehogy valami betegseget atadjunk. szazaval acsorogtak a parton a magellan es papua pingvinek. A magellannak feher csik van a fejen a papua laba pedig narancssargas - en ezt a ket alapveto kulonbseget talaltam. nagyon viccesen mozogtak, neha veszekedtek, es jokat usztak. a parti bukdacsolas utan ha beertek a vizbe, akkor pillanat alatt torpedokent siklottak a viz alatt. allitolag 60 km/oraval is kepesek uszni.
remek elmeny volt, sok egyeb tengeri madar is repkedett mindenfele.
ez a sziget kb. 60-70 km-re van a Horn-foktól, ami csak egy szikla lényegében, de a kontinens legdélebbi pontja, a hajósoknak nagyon fontos, ami Fa Nándor könyveiből derült ki számomra. (ráadásul egy magyar miniszterelnökről nevezték ugye el)
az ut soran chilei hatarvizekre is athajoztunk kicsi, nem teljesen szabályosan. emiatt a Beagle csatorna miatt - ahol lenyegeben nem lakik senki - majdnem haboru tort ki a ket orszag kozott 1984-ben. nem tudtak megegyezni, hogy kie legyen. vegul a papa jart kozben es az utolso pillanatban lefujtak a haborut, de mar minden mozgositas megtortent. ma is ott vannak a telepitett lovegek amik egymasra lettek iranyitva chilei es argentin oldalon egyarant. joparat lattam is a buszbol.
delutanra nem terveztem mast. be kellett vasarolnom nemi elemozsiat es a varost is megneztem meg kicsit seta kozben.

január 18.
bicajtúrat terveztem a mai napra és gyönyörű, napos időt jósoltak, 20 fokkal. itt ennél jobb idő nem nagyon fordul elő csak szökőévente, nagy szerencse tehát amit ki kell használni.
akik eljönnek Ushuaiaba, azok mind a túrázás, hegymászás, extrém sportok, természet megfigyelése miatt jönnek, vagyis aktív pihenők - mivel itt a vízparton fekvés egész nap jellegű nyaralás nem kivitelezhető. de nagyon sokan jönnek azért is, mert rengeteg hajós kirándulás, expedíciós túra indul innen. mindenféle szigetekre, tengerekre, chilei fjordokhoz el lehet hajózni és persze a legextrémebb és legvágyottabb úticél az Antarktisz. az oda vezető utakat hónapokra előre le kell foglalni, hamar megtelnek a hajók. de persze sokan jönnek azzal a reménnyel, hogy az utolsó pillanatban egy megüresedő helyre be tudnak jutni. ehhez általában egy ügynökségen be lehet jelentkezni várólistára, és jó esetben 1-2-3 hét után akadhat egy hely.
természetesen nekem is megfordult a fejemben a gondolat, hogy a hetedik kontinenst mennyire szép lenne meglátni. de hetekig itt várakozni nem lenne kedvem, annyi más látnivaló akad. mivel a hostel mellett pont van egy ügynökség kíváncsiságból bementem tegnap. persze udvariasak voltak elmondták a tudnivalókat, de nem kecsegtettek sok jóval, január itt a csúcsszezon, sokan várnak. viszont kiderült, hogy biciklit is tudok kölcsönözni náluk, mégis megérte bemenni.
reggel a bicikliutat tervezgettem a Beagle csatorna partvonalához, amikor hirtelen üzenet jött, hogy covid miatt lett egy üresedés egy expedíciós túrára. 1 órán belül le kell foglalni, és akit érdekel az fogja a bankkártyáját, útlevelét és menjen. persze úgy ugrottam le az ágyról, mint ha villamosszék lenne, és talán másfél perc múlva az ügynökségnél voltam. a tennivalókat egy fél óra alatt elintéztük, kaptam sapkát, kesztyűt vízálló nadrágot és még teljesen fel sem fogva a dolgokat, nagyokat pislogva ballagtam vissza a szobámba. bucsuzasnal elmondta a hölgy, hogy 15 éve dolgozik itt, de még nem találkozott olyannal, hogy valaki besétált és 24 oran belül helye volt egy hajón, ami újabb 24 órán belül elindul...
csak arra tudok gondolni, hogy akkor ennek így kellett lennie, és a sors akaratával nem akarok szembeszállni. 😂😉
persze ezek után úgy bicajoztam mint egy kezdő nyugdíjas, nem lenne jó összetörni magam. minden sarkon háromszor körülnéztem, kint a földutas részeken meg minden kavicsot kikerültem.
a túra egy strandhoz vezetett. persze itt a napfürdőzés és a csodás természet a lényeg, a vízbe maximum térdig merészkednek be az emberek. én is kipróbáltam a kb. 9 fokos vizet de hosszabb távon kellemesnek nem mondható. a part viszont szép és érdekessége, hogy szinte kizárólag lapos, kacsàzásra termett kövekkel van borítva. Ádám fiam örülne. és itt nem úsznak a vízben, szóval még fejen sem dobna senkit, nem úgy mint Horvátországban. bár itt a hullámzás miatt nem egyszerű a kacsázás.
elég fáradtan értem vissza, majdnem végig ellenszélben tekertem hazafelé.de a lényeg, hogy épségben!
csak ledőltem és elkezdtem a holnap induló 10 napos antarktiszi utazás részleteit olvasgatni, pl a hajó adatait.
ezzel fogok utazni:
https://antarcticpolarexpeditions.com/ship/ocean-diamond/

bár magyar viszonylatban egy 100 kabinos, öt fedélzetes, 124 m hosszú hajót nem nevezünk kicsinek, de itt egyáltalán nem számit nagynak. pont volt a kikötőben két hasonló méretű hajó, es mogottük egy kb. 10-12 emeletes min. 2000 személyes óriás. jól látható a különbség. arról a hajóról 60-70-80 feletti amerikai turisták szálltak le 8 órára és ellepték a várost. hihetetlen, hogy sokszor bottal is nehezen mozgó 80+os nyugdíjasok micsoda elszántsággal rendelkeznek, hogy sokezer kilométert utazgassanak. ( gondolom az is kell hozzá, hogy ott nem orbán stílusában kezelik a magánnyugdíjkasszát. meg az államit sem...)
nem tudom, hogy fokozható -e az izgalom, kaland ezen az úton, de mindenesetre most 10 napig nem kell semmit terveznem. csak reménykedni, hogy jó időnk lesz, és különösen a Drake -átjáróban eltöltendő 2*2 nap legyen nyugalmas, mert arról azt olvastam, hogy nem nagyon kedvelik a hajósok... én meg sajnos hajlamos vagyok a tengeribetegségre.

január 19
A mai nap főleg azzal telt hogy készültem a beszállásra. először el kellett vigyem a csomagomat leadni. azután volt pár szabad órám és délután 3:00 ig el kellett menjek egy másik helyre és ott leadni az oltási igazolásaimat. ezzel volt egy kis bonyodalom. gondoltam rá, hogy valahol esetleg kérni fogják és ezért hoztam otthonról egy nyomtatványt. de nem olvastam el alaposan, azt hittem hogy ez a teljes igazolás, de valójában csak a harmadik oltásomnak a papírja. az első kettőről tehát nem volt meg az eu-s igazolás. bár amikor bejelentkeztem az útra akkor erről a harmadik oltásról az ügynökség elküldte a másolatot és jóváhagyták, de félő volt hogy a többit is kérni fogják beszállás előtt. ezért mindenképpen be akartam szerezni. ez az ami nem volt annyira egyszerű! ugyanis az EESZT portál két napja azt írta ki hogy nem elérhető jelenleg. gondoltam hogy ez karbantartásnak kicsit hosszú idő és megkértem a Katát hogy nézze meg ő is otthonról. neki működött. ezek szerint ez külföldről nem elérhető. milyen remek hogyha valaki utazik vagy külföldön dolgozik akkor nem éri el az adatait!! megkértem a Katát, hogy lépjen be az ügyfélkapummal és mentse el nekem az igazolásokat. Na ez megint nem működött, ugyanis az ő telefonjáról nem lehetett belépni az ügyfélkapura. azt nem volt hajlandó elárulni nekünk a csodás rendszer, hogy miért , csak kiírt egy remek, 40 karakterből álló hibakódot. itt kezdtem kicsit idegeskedni, mert nem lenne jó a meglehetősen primitív magyarországi internetes alapvető rendszerek miatt lecsúszni az útról. egy órám maradt, de Kata nem volt otthon, hogy asztali gépről is megpróbálja. végül az jutott eszembe hogy unokatestvéremet hívom föl hátha otthon van. hála istennek ő az otthoni gépéről be tudott lépni és elküldte nekem az igazolásokat. mellesleg most erősen áldom az eszemet hogy nem fogadtam el a háziorvosom tukmàlását anno , mondván hogy "jó az a szputnyik", és ragaszkodtam valami olyan oltáshoz ami rendelkezik európában és a világ többi részén elfogadott engedéllyel. ugyanis szputnyik oltással nemhogy a hajóra de a kikötő területére sem lehet belépni mivel nincs semmilyen nemzetközi engedélye.
miután az utolsó pillanatokban sikerült leadni az igazolásaimat még maradt egy órám a beszállásig. elmentem megnézni a börtönmúzeumot. ugyanis Ausztráliához hasonlóan Ushuaia is börtönkolóniaként kezdte a létezését. A múzeumi érdekes volt , bár csak végigszaladni tudtam rajta és indultam a kikötőbe beszállni a hajóra.
beszállásnál nagyszerű fogadtatással találkoztunk. felszolgáló és kabin személyzet sorfala fogadott minket és mosolyogva és lesték minden a óhajunkat. a felszolgáló és kabin személyzet többnyire filipino az expedíciós személyzet pedig angol amerikai és részben kínai. megtudtam hogy mindennek van felelőse. tartottak egy bemutatkozást számunkra. természetesen vannak orvosok vannak a programokért felelősök, vannak a szállás kényelméért felelős menedzserek, vannak akik elméleti képzéssel foglalkoznak majd. élővilágról és a földrajzról tartanak előadásokat. tehát nem fogunk unatkozni a hajózós napokon sem.
az elmúlt két hétben sokat túráztam városban sétáltam és napközben keveset ettem. emiatt valószínűleg egy két kilót fogytam is. de az első vacsoránál kiderült hogy valószínűleg 10 nap alatt ennek a dupláját vissza fogom szedni ugyanis az ellátás abszolút luxus minőségű. büfévacsora volt, amelyik bármelyik általam ismert otthoni all you can eat étteremnél sokkal jobb minőségű volt. báránysült halak saláták gyümölcsök sütemények fagylalt .... minden rendelkezésre áll korlátlanul. két percenként jönnek és töltik a bort,vinnivalót ha kér az ember.
ért egy meglepetés és a kabinban is, ami egyébként szintén nagyon kényelmes és jól felszerelt. amikor az utat foglaltam akkor egy kétszemélyes kabin ról volt szó ahol majd egy útitársdal együtt lakunk. de a valóságban egy dupla kabint kaptam hatalmas franciaággyal ahol egymagam lakok. ha valaki előre szeretett volna ilyet lefoglalni magának azt minimum 20 ezer dollárba került volna. de sokan 12-14.000 dollárt fizettek egy szimpla ágyért.
A nagyjából 180 főnyi utastársaság túlnyomó többsége amerikai és szerintem olyan 120 140 fő nyugdíjas. talán ha húszan vannak fiatalabbak 20-30 as korosztályból és hasonló lehet a létszáma a 40-es 50-esek csoportjának is. tehát én itt erősen csökkentem az átlagéletkort.
a hajó egyébként este hatkor elindult, 7:00 órakor volt a vacsora , ahol mindenki az utastársakkal ismerkedett beszélgetett. majd felmentem a fedélzetre és 8:00 órától 11:00 óráig míg be nem sötétedett ott voltam és néztem a tájat és a vizet. láttam pingvineket fókákat delfineket. Van aki bálnát is de én arról lemaradtam mert épp a másik oldalon voltam. remélem még lesz alkalom hogy bepótolja m. nagyon jól jött a meleg és vízhatlan expedíciós kabát mert már hűvös volt és az eső is egy picit csepegett. amúgy a négy nap alatt amit a Tűzföldön töltöttem, egyszer sem volt eső. ez megint nagy szerencse mert igen ritka dolog errefelé.
11:00 után elmentem aludni. A hajó ekkorra már a Beagle csatorna vége felé járt. még egy óra volt hogy elérjük a Horn fokot és azt elhagyva nyílt vizekre érjünk a Drake átjáróhoz. ezzel tehát véget ért az ushuaiai látogatásom es elkezdődött egy ujabb izgalmas kaland, az antarktiszi út.

Posted by Bejczy-Kovács 22:34 Archived in Argentina Comments (0)

(Entries 1 - 5 of 7) Page [1] 2 » Next